Afrika volt a legrejtélyesebb, a legnehezebben hozzáférhető világrész a földkerekség minden zegét-zugát felkutatni, kifürkészni vágyó fehér ember előtt. Csak lassan, életveszedelmek s emberfölötti küzdelmek árán nyitottak utat a felfedezők Afrika belsejébe. El is nevezték a legsötétebb világrésznek.

Még ma is vannak itt nagy területek, ahová fehér ember még nem tette be a lábát, ahol a bennszülött törzsek az ősi, egyszerű életmódot folytatják, de nagyjából már eloszlott a sötétségnek a sűrű köde, amely oly sokáig ráborult Afrikára. A szellemi és a gazdasági fejlődés fáklyáját is felgyújtotta már az európai ember Afrika számos pontján s ez az óriási nagy világrész már régen megtette az első lépéseket s ma már a legjobb úton van, hogy belekapcsolódjék lassan a fehér ember kultúrájába.

A felfedezéseket ugyanis nyomon követték a hódítások. Azt lehet mondani, hogy két európai nemzet osztozkodott meg Afrikán. Eltekintve néhány olasz, spanyol, portugál, belga és holland gyarmattól, Afrika nyugati része a franciák, keleti fele pedig az angolok fennhatósága alatt áll.

Az afrikai törzsek hatalmas erőfeszítéseket fejtettek ki ugyan, hogy az idegen hódítóknak ellentálljanak és a maguk fejletlen, egyszerű életének a zavartalanságát biztosítsák, de végeredményben a két nagy európai nemzet gyarmatosítása nagyon hasznos volt, nagyon javára vált Afrikának. Aki mit megszokik, ott akad a szíve.

Amilyen érthető az afrikai néger bushmann, kaffer, arab törzsek ragaszkodása apáik egyszerű, csaknem állatian egyszerű életmódjához és ellenséges idegenkedése az európaiak iránt, éppoly bizonyos, hogy már az európai viszonyok részleges átplántálása is emelte, emberivé tette az afrikai törzsek életének a színvonalát.

Különösen igaz ez ott, ahol az angolok vetették meg a lábukat. Ez az okos nemzet Afrikában is magához méltóan gyarmatosított. A hódítás után azonnal hozzáfogott a gazdasági viszonyok fejlesztéséhez. Először is kikötőket épített. Az afrikai angol kikötők épp olyan pompás látványt nyújtanak, mint az angol kikötök mindenütt a világon. El vannak látva a legújabb rendszerű kikötőművekkel s gépekkel s nemcsak az angol hajózás és kereskedelem érdekeit szolgálják, hanem fontos művelődési középpontjait alkotják a mögöttük fekvő vidékeknek. Környékükön ipartelepek, gyárak alakulnak.

S mivel Afrika kőszénben szegény, az ipartelepek tulajdonosai azon vannak, hogy gépeiket a vízierőkből nyert elektromosság hajtsa. Elektromosságot fejlesztő vízturbinák nagy számmal vannak már az angolok afrikai gyarmatain, s a nagy ipartelepek közelében már villannyal világítanak a bennszülöttek is.

Az angolok nagy gondot fordítanak gyarmataikon a vasútépítésre is. Igaz, hogy az óriási befektetések miatt a vasútépítés csak a legfontosabb útvonalakra szorítkozik, és lassan halad. De ma már sok helyen mégis gyorsvonatok robognak ott, ahol nemrég az ökörszekér volt a leggyorsabb közlekedési eszköz.

Vasutakkal legjobban van ellátva Dél-Afrika, amely csak a legutóbbi évben 120 új mozdonyt szerzett s hónaponként 400 millió aranykoronáért vásárol vasúthoz szükséges anyagokat Angliától. Itt már azon gondolkodnak, hogy az összes vasutakat elektromos vasútakká alakítsák át. Rövidesen pedig megépül az utolsó darabja is. annak a vonalnak, amely egész Afrikát hosszában átszeli s Kariót Fokvárossal köti össze, keresztülszaladva a keletafrikai angol gyarmatokon.

Sok gondot fordítanak az angolok a földmívelés fejlesztésére, különösen pedig az öntözőművek építésére. Az öntözőművek nagyon fontosak Afrikában, de épitésük a legnagyobb nehézségekkel jár, a vizet a csövekben a föld alatt kell vezetni, mert a nagy hőség miatt víz helyett gőz áradna ki a megöntözendő területeken. Egyiptomban most építik az angolok a világ legnagyszerűbb öntöző-műveit, hogy fellendítek az egyiptom gyapot-termelést.

A gyarmatok azonban mégsem hálásak az angolok iránt. A Délafrikai Unióban szövetkezett gyarmatokban egyre erősödik az elszakadás vágya s ezek valószínűleg előbb-utóbb függetleníteni fogják magukat az anyaországtól. Az angol tőkések ma már szívesebben fektetik be a pénzüket azokba a gyarmatokba, amelyek újabb szerzemények, egészen elmaradottak s még nem foglalkoznak az önállóság gondolatával, nem tartoznak az Unióhoz.

A franciák is sokat tettek afrikai gyarmataikért, de azért jóval kevesebbet, mint az angolok, mert pénzük s megfelelő, szakképzett emberük mindig kevesebb volt hozzá. A franciák a katonai szempontokat tartják legfontosabbnak 11 millió négyszögkilométert kitevő afrikai gyarmataikban. A gazdasági fejlődést tekintve pedig azt akarják, hogy a gyarmatok, a maguk anyagi eszközeivel fejlesszék magukat.

Kikötőik azonban kitűnően vannak megépítve, különösen az északi parton, amit főleg a gazdag bányák termékeinek az elszállítása tett szükségessé. Vasútakat is építenek s tervbe volt véve egy nagyszabású vasútvonal kiépítése, amely az óriási Szahara sivatagot is keresztezte volna. Közbejött azonban a világháború s utána a nagy pénztelenség s a tervekből nem lett semmi.