Két párizsi orvos felfedezte, hogy a baktériummérgek beoltásával is lel lehet győzni a fertőző betegségeket.

A mindenható természet teremtő, alkotó kezét nem korlátozta sem a nagyság, sem a kicsinység. Vannak teremtményei, a hatalmas nagyságú égitestek, a csillagok milliárdjai, amelyek nagyságának és távolságának az elképzeléséig beleszédül az emberi agy. És vannak alkotásai, amelyek olyan parányiak, hogy elképzelhetetlen kicsinységük miatt nem látja meg őket a legélesebb emberi szem se.

Az emberi szem látóképesség nagyon korlátolt. Sem a végtelen nagy, sem a végtelen kicsiny világának a megismerésére nem elegendő. Ha csak abban hinnénk, ami a szemeinkkel felfogható, meglátható, akkor nagyon tájékozatlanul bukdácsolna a világegyetem nagyszerű épületében az ember, a teremtés koronája ahogy fenhéjázó büszkeséggel elneveztük magunkat.

Mert bizony a teremtés koronája két tökéletlen szemében bizakodva hosszú évezredeken át csak tapogatózva, szinte vakon botorkált ebben a fölséges épületben. Tájékozatlansága miatt persze számtalanszor ütötte meg a bokáját botorkálás közben. Végre a tudomány felfegyverezte n gyarló emberi szemet a messzelátó és nagyító műszerekkel. S feltárult a csodálkozó ember előtt a két nagy világ, a végtelen nagy és a végtelen kicsi világa.

Ma már mindenki tudja, hogy a sok fertőző betegségnek a parányi, szabad szemmel láthatatlan baktériumok az okozói. A baktériumok növények, bár vannak tudósok, akik az állatvilágba sorolják ezeket a végtelenül apró lényeket. A legalacsonyabb fokon álló, legegyszerűbb szerkezetű élő lények ezek, a legfejletlenebb moszatokkal és gombákkal vannak némi rokonságban.

Nagyon sok félék és elképzelhetetlenül kicsinyek. A legnagyobb baktérium sem látható szabad szemmel. Nagyságuk, illetőleg kicsinységük a milliméternek csak a század, ezredrészeivel mérhető. Egy gombostűfej nagyságához úgy aranylanak, ahogy a gombostűfej aránylik egy jó nagy, legalább 1 méter magas hordóhoz.

Már vagy 200 év óta sejtették a tudós orvosok, hogy a legrettentőbb betegségeknek valami titkos, láthatatlan oka van. De csak a mult század közepén, alig 70 éve fedezték fel a sokféle láthatatlan ellenséget a modern orvostudomány alapjait megvető bakterológusok. Kimagaslanak közülük Pasteur, Koch. Behring, akik bizonyára többet használtak az emberiségnek, mint amennyit a legvéresebb háborúk ártani tudnak neki.

Azóta, bár nem láthatjuk parányi gyilkos ellenségeinket, nem csak hiszünk bennük, hanem félünk is tőlük. Sokszor már nagyon is félünk. Jobban félünk, mint a legnagyobb ellenségünktől. Ezek nem engesztelhetők meg semmivel. Ott röpködnek mindenütt és láthatatlanul, észrevétlenül támadnak az áldozatukra.

Pedig kiderült, hogy nem mind félelmesek. Vannak köztük ártatlanok, sőt rendkívül hasznosak, amelyek nagyon értelmes, nagyon hasznos munkát végeznek a természet háztartásában. Megbecsülhetetlen például azoknak a munkája, amelyek az elhullott növényeket és állatokat felbontják s új élet számára alkalmas anyagot formálnak belőlük.

A veszedelmesek ellen pedig megindult a nagy harc. Kemény küzdelem ez s a legdicsőségesebb a csaták között, amelyet valaha ember vívott a földön. Nem látjuk a parányi, kegyetlen ellenséget, de ma már az orvostudomány ismeri a ragályos, fertőző betegségek okozóit. Tudja, hogyan élnek, hogyan szaporodnak, mi módon szoktak rátámadni a szervezetre.

A bakteorológusok valósággal megszelídítették őket. Nagy tömegben tenyésztik, megfestik baktérium-nyájaikat s vékony üveglemezre kenve tanulmányozzák őket a nagyító mikroszkóp alatt. Vannak köztük nehezen tenyészthetők, finnyásak, válogatósok, amelyek nem esznek semmit, csak embervért.

De az orvosok már azt is jól tudják, hogy a baktériumok nem azzal okoznak kárt a szervezetben, mintha a test szöveteit pusztítanák el, vagy a tápláló nedveket szívnák el a testtől. Ez csak rendkívüli eset, ha ijesztő mértékben árasztják el a szervezetet. A fertőző betegségeket a baktériumok váladéka okozza. A baktériumok testéről mérgek oldódnak le, gyilkos, ölő mérgek, a leghatalmasabbak az eddig ismert mérgek között. Némelyik fajtából már néhány százezred gram megöli az embert.

De az emberi szervezet nincs védtelen prédául odadobva a baktériumoknak. A nyál, a gyomornedv, a lép váladéka, a fehérvérsejtek ezrével pusztítják el a behatoló baktériumokat. Aztán a szervezet ellenmérget fejleszt, amely egyrészt a baktériumokat pusztítja, másrészt ezek mérgét közömbösíti, hatástalanítja.