A franciák is sokat tettek afrikai gyarmataikért, de azért jóval kevesebbet, mint az angolok, mert pénzük s megfelelő, szakképzett emberük mindig kevesebb volt hozzá. A franciák a katonai szempontokat tartják legfontosabbnak 11 millió négyszögkilométert kitevő afrikai gyarmataikban.

A gazdasági fejlődést tekintve pedig azt akarják, hogy a gyarmatok, a maguk anyagi eszközeivel fejlesszék magukat. Kikötőik azonban kitűnően vannak megépítve, különösen az északi parton, amit főleg a gazdag bányák termékeinek az elszállítása tett szükségessé. Vasútakat is építenek s tervbe volt véve egy nagyszabású vasútvonal kiépítése, amely az óriási Szahara sivatagot is keresztezte volna.

Közbejött azonban a világháború s utána a nagy pénztelenség s a tervekből nem lett semmi. A francia gyarmatokon egész sora van a bányáknak, amelyek tökéletesebben vannak felszerelve, mint akár az európai bányatelepek.

Afrika azonban a szélsőségek világa. A kikötőktől, a városoktól, az ipartelepektől néhány mérföldnyire álmosan terpeszkednek a ragyogó napsugarakban a négerek, kafferek, busbmanok kunyhói s bennük a régi életet élik a bennszülöttek. Élnek egyik napról a másikra, ahogy apáik évezredek óta és nincs egyéb céljuk, vágyuk, csakhogy megtölthessék a gyomrukat valahogyan minden áldott nap.

A hódítók meglehetősen tiszteletben tartják a sokféle törzs ősi szokásait. A törzsfőnöknek a régi hatalmuk van meg a népük fölött, ha oktalan ellenségeskedéssel nem játsszák el a hódítók kegyeit. A nép pedig az ősi családias berendezésű törzsszerkezetben folytatja az ősi életmódot.

A férfiak vadásznak, halásznak, kunyhót építenek, marhákat őriznek és megfejik azokat, ők gondoskodnak a ruházatról is. Ellenben a földmívelés, jórészt az adás-vevés is az asszony dolgát képezi a háztartás és gyermekápolás gondjai mellett.

A legtöbb törzsnél a soknejűség divik ma is. A férfi megveszi a feleségét annak rendje és módja szerint. Egy asszonynak az ára egytől öt szarvasmarha körül váltakozik, attól függ, hogy milyen szemrevaló, de még inkább, hogy milyen munkabíró a duzzadt ajkú, fekete szépség. Az özvegyasszonynak, különösen ha gyermekei is vannak, sokszor nagyobb az ára, mint az ifjú hajadonnak.

De azért megbecsülik az asszonyt. Nyomós oka is van ennek. Ha ugyanis nagyon zsarnokoskodik, komiszkodik a férj, az asszony kapja magát, visszamegy a szüleihez. Így aztán odavesznek a drága marhák, mert nem megy vissza csak akkor, ha a vételárat újra kifizeti a férj. Az is megtörténik, hogy a szülők elővigyázatosságból fölemelik a kialkudott vételárat, sokszor a duplájára, ha időközben rosszat hallanak a vőlegényről.

Ősi isteneikben, a jó és rossz szellemeikben, papjaikban, akik varázslók, csodaorvosok, szellemidézők és esőcsinálók egy személyben, éppúgy hisznek, mint évezredekkel ezelőtt. Az ősi szertartások, szerint ülik ünnepeiket is.

A holdvilágos estéken pedig és örvendetes események alkalmával nagy táncmulatságokat rendeznek. Ilyenkor jutnak szóhoz zenészek is az európai fülnek vad és nyers hangokat adó ősrégi zeneszerszámaikkal. Táncaik művésziek, kifejezők. Sivalkodó, túlságosan lármás zenéjük is szép lehet nekik, mert a fülük belső szerkezete - amint azt a tudományos kutatások kimutatták - sokkal egyszerűbb, mint az európai emberé.

Az európai ember hódítása és betelepedése sok véres összetűzéssel járt és sok bajt okozott a fejletlen, műveletlen törzsek életében, sok helyen fájdalmasan zökkentette őket ki megszokott nyugalmukból, kényelmükből, de ez bizonyára jóvá tevődik, azáltal, hogy az európai művelődés eredményeinek a fokozatos meghonosítása emberibbé teszi lassan a vad népek életét is.