Riga, julius 4.
Moszkva utcáin a hajnali szürkületben irtózatos sebességgel autók vágtatnak a néptelen utcákon végig. Fekete csukott autók, zordképü, bestiális szemü soffőr ül a volan mellett, hegyes süvegü vörösgárdista a lépcsőn, egyik kezével kapaszkodik, a másikkal a töltött revolverét szorongatja.

Valamelyik külvárosi állomás előtt megáll az autó, légmentesen el van zárva a pályaudvar környéke, a kocsi begördül a sin mellé s embertelenül megkötözött alakok, férfiak, asszonyok, fiatal gyerekek röpülnek be a teherkocsiba, amelynek gördülő ajtaja gyors csattanással bezárul mögöttük … Twerben, Szmolenszkben, Kurszkban, Orenburgban, a szovjetköztársaság vidéki városaiban, éjféli sötétben, nagy teherautókon ugyanezeket az embereket kiviszik a város szélére, néhány tompa dördülés s az előre megásott sirba emberi hullákat taszitanak.

A vörös főváros kellős közepén, a Kreml tövében, törvényszéki tárgyalás alatt, hátul, a gondosan megrostált hallgatóság közül fölemelkedik egy fiatalember, kezében megvillan a fegyver csöve s a biróság elnöke a következő pillanatban vérző sebbel a mellén hannyatlik hátra. Moszkva egyik külvárosában, szombat délután, bérfizetés után, amikor a gyár néhány százfőnyi munkásai bolsevista szokás szerint összegyült, hogy a politikai helyzetről meghallgassa a kiküldött szakszervezeti és pártszónok előadását, hirtelen kocsi fordul be a tágas, nyitott gyárudvarra, borzas haja, villogó, feketeszemü, cvikkeres férfi ugrik ki a kocsiból, a rögtönzött emelvényen terem, a hivatalos szónok megrökönyödve félrehuzódik s a hallgatóság hangos rivalgással üdvözli Trockijt! Amire a pártközpontba betelefonálnak, Trockij már elmondta negyedórás beszédét s ugyanolyan gyorsasággal, ahogy jött, már el is tünt.

Ime, ez a négy rövid kép pontosan és a régi vásáros mutatványosok képsorozatainak mintájára hiven illusztrálja, ami ma Oroszországban történik. A bolsevista agyközpont, a Kreml szivében gubbasztó trojka, Stalin, Rykow és társaik hisztérikus rémülettel s azzal a páni félelemmel, amely a legszörnyübb kegyetlenségre hajtja a kiegyenlitetlen orosz lelket, figyelik a sötétlő felhőket, amelyek a steppe forró nyarában Moszkva köré gyülnek. Teljes bizonytalanság, teljes uttalanság a belső politikában, egyik kudarc a másik után a külpolitikában, egyre növekvő nehézségek a gazdasági politikában - ez a mai moszkvai helyzet képe.

S ha az orosz ember bajbakerül, ha nem tud segiteni magán, ha fél attól, hogy ellenségei erőre kapnak s megtámadhatják, akkor nem gondolkodik és nem tervez, mint az európai, hanem furcsak szarmata "ámok", düh vesz rajta erőt és - öl! Öt rokon, gondolkodás nélkül, nekidühödve, szadisztikus gyönyörüséggel; ősi ösztönök vak rabja! S mivel Moszkvában minden szigoruság ellenére a kivégzések hire mégis kiszivárog, az áldozatokat vágóhidra szánt barmok gyanánt a vidékre cipelik és ott végeznek velük. De a tegnap és ma között nagy a különbség. A halálra szánt áldozatok visszaütnek és ez legfőbb oka annak a páni félelemnek, amely ördögi körben uj kegyetlenségre ösztökéli a hóhérokat. A merényletek tetőpontját az a bombarobbanás jelentette, amely a "GPU", az orosz politikai titkosrendőrség palotájának egyik szárnyát kevés hiján rombadöntötte.

Két oldalról szorongatják a bolsevista uralmat magában Oroszországban. Az egyre erősödő ellenzék, amely az ellenállhatatlan erejü szónok, Trockij vezetése alatt, titkos hiveinek számát egyre gyarapitja és egyre hevesebben ostromolja a Stalin-csoport uralmát. Trockij tételének magvát nehéz kihámozni a forradalmi frázisok és az óvatos köntörfalazások burka alól. "Ez igy nem megy tovább!" - mondja Trockij. "Az orosz forradalom nem hadakozhatik egyszerre minden irányban. Nem lehet azt a gazdasági politikát folytatni, amely egyik kezével koncessziókat ad az idegen tőkének, a másikkal megakadályozza, hogy magában Oroszországban uj tőkék keletkezzenek. Egyik kezével simogatja a parasztot és türi, hgoy a falusi szovjetekben az izmosodó birtokos parasztosztály kezébe keritse a befolyást, a másikkal a nyakára köti a hurkot, hogy a világpiaci árak négyszeresére srófolt árakkal kiszedje a zsebéből nehéz verejtékkel megkeresett fillérjeit. Egyik kezével az ipari munkásságba kapaszkodik, hogy az ő segitségével tartsa fönn uralmát, a másik kezével leszoritja a megélhetés minimuma alá ugyanennek a munkásságnak a bérét. Egyik kezére diplomata kesztyüt huz és ugy próbál a kapitalista hatalmakkal barátságosan kezet szoritani, a másik kezében csörög a vörös arany, hogy a külföldi munkásságot ugyanazon kapitalista rendszer ellen uszitsa, amelynek kölcsöneire és hitelére rá van utalva. Vagy az egyik, vagy a másik! Vagy rendithetetlen forradalmi politika, vagy megalkuvás, de becsületes megalkuvás Európával! És titkos gyüléseken, hevenyészett összejöveteleken, rejtett nyomdákban készült röpiratokban folytatja az ördögi szónoki erejü Leon az izgatást a mai rend ellen. A tulsó oldalról pedig egyre elszántabban, egyre jobban lángoló gyülölettel támad föl az ellenforradalmi akció!"

Az áldozatok száma egyre növekszik a szerencsétlen nép fiainak egyre gyarapodó seregével kénytelen adózni a láthatatlan és megfoghatatlan Molochnak, amelynek történelmi végzet a neve!