Emlékezetes az a fölháborodás, amely az elmult évek Beszkárt tantiémjeinek nyilvánosságra hozatalát követte. Egész Budapest erkölcsi érzéke föllázadt az ellen, hogy a törvényhatósági bizottság tagjai közérdekü munkásságukért városi közüzemtől igazgatósági jutalékot, vagy bármely járandósságot élvezzenek.

Sulyos itéletet mondott a közvélemény a Beszkárt teljes gazdálkodása fölött, amelynek szellemét éppen a milliárdokra rugó tantiémek tükrözték vissza a legélesebben és a legellenszenvesebben. A Reggel annak idején a bizottsági tagok igazgatósági jutalékain tul, Sipőcz polgármester és Folkusházy alpolgármester sok-sok milliót kitevő igazgatósági és végrehajtóbizottsági jövedelmeit is kárhoztatta, immorálisnak tartván, hogy köztisztviselők, a város, helyesebben az adófizető polgárság vagyonából ilyen immenzus összegekkel részesedjenek.

Igy történt azután, hogy a közvélemény nyomása alatt fölülkerekedett az az egyedül korrekt belátás, hogy a törvényhatósági bizottság tagjai, akiket a közgyülés küld ki a Beszkárt igazgatóságába, semmiféle javadalmazásban nem részesülhetnek. 

Ez az álláspont ugyanis a városi törvénnyel is teljes összhangban van.
A Reggel értesülése szerint a Beszkárt egyik juliusi igazgatósági ülésén a törvénnyel, a közgyülés tulnyomó többségének verdiktjével és a polgárság egységes közhangulatával szemben olyan határozatot hoztak, amely visszaállitja a régi helyzetet és ujból igazgatósági jutalékot utalványoz a városatya igazgatósági tagok számára is. 

A régi jog, szerintünk jogtalan állapot annyiban változott csupán, hogy a tantiém juttatásának lényegét uj formában kisérlik meg. Az igazgatósági ülésen megállapitott 1926. évi igazgató tagsági jutalékot ugyanis a Beszkárt pénzügyi igazgatósági vezetőjénél „rendelkezésre tartják” és az összeg „bármikor fölvehető”. 

Ez a határozat nyilvánvalóan a törvény megkerülésének látszatát kelti, a törvény ugyanis minden néven nevezendő járandóságnak, fizetésnek, remunerációnak nemcsak a fölvételét, de a rendelkezésre tartását is tiltja.

Az ujból megkisérelt tantiémgazdálkodás ellen tehát elsősorban a Beszkárt városatya igazgatósági tagjainak kell tiltakozni, azoknak legalább, akik eddig is szembeszálltak e kérdés fölvetésének még a lehetőségével is, akik a legmesszebbmenő mértékig törvénytelennek és erkölcstelennek tartották, hogy törvényhatósági bizottsági tagok bármiféle formában ilyen, vagy akár ehhez hasonló jövedelmeket elfogadjanak.

A közérdeket mindenesetre tevékenyebben szolgálná a Beszkárt igazgatósága, ha a tantiémek fölosztása helyett a viteldijak leszállitására hozna végre határozatot!