Amikor Luigi Galvani olasz természettudós (szül. Bologna 1737.,megh. 1798.) az erkélyének rácsozatára kiakasztott békacombok eleinte érthetetlennek és megmagyarázhatatlannak vélt rángatózásait megfigyelte s annak okát kutatta, még álmában sem sejthette, hogy hová fejlődik alig két és fél évszázad multán az elektromosság ismerete és gyakorlati alkalmazása.

A fizikusok elmés játékszerein végzett szellemes kísérletek sora odavezetett, hogy az ember a természeti erők legfélelmetesebbjét, a villamosságot lebéklyózta és szolgálatába kényszerítette.
Ma százkilométeres sebességgel rohanó vonatokat mozgat, millió és millió munkáskéz dolgát végzi, világít, fűt, olvaszt és betegeket gyógyít.

Az emberi gondolatot és írásbeli közlemények szédületes sebességgel röpíti végig a földtekén. A gyenge emberi hang hatótávolságát sokezerszeresére fokozza és a rádiótelefon segítségével a szélrózsa minden irányába eljutattja.

A mi szépapáinknak elképzelhetetlen, megfoghatatlan rejtelem lett volna, azt a modern ember már kevesli. Nem elégszik meg azzal, hogy hozzátartozóival, barátaival, üzletfeleivel élő szóval tárgyalhat még akkor is, ha az Oceán választja el őket. Egész komolyan óhajtja és erősen akarja megoldani azt a problémát, hogy amikor telefonon, vagy rádiótelefonon beszél valakivel, ugyanakkor lássa is az illetőt. A fényképezőgép lencséje lerögzíti valamely tárgy, személy vagy hely képét, a kinematográfia pedig a mozgást is megörökíti.

A ma emberének ez nem elég, ő ezeket a fényképeket drótnélküli telefonon akarja eljuttatni egyik helyről a másikra. Otthonában akarja látni és élvezni a színházi és mozielőadásokat, sőt az élénkebb fantáziájú feltalálók már olyan készülékről ábrándoznak, amelynek segítségével a földünk bármely pontján lejátszódó eseményeket is látni lehetne.

A távíró és rádió útján való képátvitel, a drótnélküli mozi problémája ma már voltaképpen megoldott feladat, melynek megmunkálásán és kidolgozásán Edouard Belin francia fizikus szerezte a legnagyobb érdemeket. Belin készüléke ma már olyan tökéletes, hogy segítségével fényképeket, fontos okiratok képét, stb. néhány perc alatt többszáz kilométeres távolságra lehet továbbítani.

Hogy a dolognak a modern élet kialakulásában milyen fontos szerep jut, arra vonatkozólag elég ha megemlítjük, hogy amint a készülék általános használatnak fog örvendeni, az újságok néhány órával az események lezajlása után, a világ minden részében, szinte egyidejűleg képes tudósításokat közölhetnek.

Szökésben levő bűnösök kézrekerítése jelentősen könnyebbé válik, ha a körözést és letartóztatást elrendelő végzéssel az üldözött fényképét és ujjlenyomatait is egyidejűleg továbbítja a rádió. Ezer és ezer alkalmazási módja, lehetősége van és lesz az új találmánynak, szinte képtelenség előre meghatározni, hogy a technika ez új vívmánya a modern életkörülmények milyen átalakulását fogja eredményezni.

Edouard Belin készülékén a fotográfiák távirati uton való továbbítása úgy történik, hogy a képet igen egyszerű és gyors technikával egy, a fonográfhengerhez hasonló fémhengerre viszik át, amelyet megfelelően preparált érzékeny zselatin réteggel vonnak be. Az átvitt kép ezen a zselatinrétegen finom reliefszerűen rögzítődik meg.

A hengert most gyors forgásba hozzák és teljesen úgy mint a fonográfnál, egy igen érzékeny tű fut végig a henger egész felületén. A tű egy mikrofonnal van összeköttetésben, amely mikrofont a reliefszerű felületen végigfutó tű ingadozásai rezgésbe hozzák és ezeket a rezgéseket továbbítják a drótnélküli távíró segítségével.

A felvevő állomás antennáján kifogott elektromos hullámok a magukkal hozott rezgéseket közlik egy oscillátorral, amely a rezgések természete és minősége szerint szabályoz egy fénysugarat.