Hetek óta tartó suttogás, találgatás, kombinálás és főleg cáfolgatás után a Talbot-féle ajánlat ügyében végre kipattant az igazság: a magyar királyi kormány, ha formailag még nem is, lényegében már megkötötte a szerződést a Talbot-féle angol ipari érdekeltséggel.

Az angol tőkecsoport 12 millió font alaptőkével alapitott is egy vállalatot, amely a Magyarországon létesitendő elektromos centrálé felépitését magára vállalja és az egész nagy vállalkozást finanszirozta. A Talbot-társaság képviselői, miután hónapokon keresztül tárgyaltak Budapesten, tegnap kapták meg a kormánytól a végleges választ, amely, amint A Reggel értesül, a vállalkozó angol csoport részére oly megkötöttségeket tartalmaz, hogy azok felől ők maguk nem dönthetnek, hanem Londonba utaztak, hogy ott, a vállalkozó csoport székhelyén referáljanak és kérjenek döntést.

A szerződés tehát még nincs készen és annak sorsa végképen akkor dől el, ha a Talbot-csoport megbizottai – körülbelül egy héten belül – Budapestre visszaérkezve, közölni fogják a kormánnyal megbizóik elhatározását.

Ezidő szerint tehát a szerződés részletei nyilvánosságra még nem kerültek, de azzal ma is tisztában vagyunk, hogy mi az a minimum, amit egy ily óriási horderejü lekötöttségnél föltétlenül követelni kell.

Elsősorban is nem vagyunk sem balkáni állam, sem délamerikai köztársaság, tehát nem mehetünk el odáig, hogy az óriási fölépitmény ipari szükségletei tekintetében teljesen ki legyünk szolgáltatva az angol iparnak. 

Igaz, az angolok arra hivatkoznak, hogy csak olyan szükségleti cikkeket szállitanának az épitkezéshez és berendezéshez, amit Magyarországi ezidő szerint nem állit elő. Föl kell azonban hivni a figyelmet arra, hogy Magyarország éppen az elektromos ipar terén vezet, hiszen az első villamos nagyvasutat magyar vállalat épitette.

Ügyelni kell másodsorban a közhiteli szempontokra, amiket a magánvállalatokkal, városokkal és vármegyékkel szemben maga a pénzügyminiszter szokott oly erélyesen védeni.

Harmadsorban, ami legjobban érdekel bennünket, az a kérdés, hogy a főváros részére való világitási áramszolgáltatás árai az új centrálé révén miként fognak alakulni. Éppen most jön létre a törvényhatóság közgyülési pártjainak egy nagy összefogása arra, hogy a tarifát okvetlenül le kell szállitani, olcsóbbá kell tenni. 

Természetesen, ha a Talbot-telep szolgáltatná az áramot, még nagyobb igényekkel lennénk az árak olcsósága tekintetében. A főváros polgársága szempontjából, minden politikán tul, arra is föltétlenül ügyelni kell, hogy a mindenkori fogyasztási árak megállapitása tekintetében az autonóm főváros megőrizze függetlenségét és ne legyen kiszolgáltatva egy idegen társaságnak. 

Talboték mellett a svájci Braun–Bovery-társaság is tett ajánlatot a villamos centráléra a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankon keresztül. 

Ugy halljuk, hogy ez az ajánlat drágább a Talbot-féle ajánlatnál, épp ezért a kormánykörök erre az offertre nem is válaszoltak.

Mindenesetre résen leszünk, hogy a szerződés föltételeinél az ország és a főváros ne legyen kiszolgáltatva idegen társaságnak és hogy Magyarországon be ne teljesedhessék: 
– Gentlemen, your company is limited, but your appetite it seems unlimited! (Uraim, az önök társasága korlátolt felelősségü, de korlátlan étvágyu!)