Ausztria miatt olcsóbbodik a gabona
Hiteles számadatok szerint a tavalyi termésből exportálható készletek jórésze még itthon van.
Egy kis összehasonlitás a tavalyi és az idei itthon levő buzakészletek és rozskészletek között megvilágitja ezt a tényt.
A budapesti közraktárakban 1927 február 11-én 125.000 mázsa buza és 51.000 mázsa rozs állott. Egy évvel ezelőtt, 1926 február 11-én ugyanott 30.000 mázsa buzát és 30.000 mázsa rozsot tároltak. A Gizella malomban ez év február 12-én 62.000 mázsa buza és 30.000 mázsa rozskészlet volt, mig a tavalyi készletek ennek csak egyharmadát tették ki. Eszerint Budapesten most négyszer annyi buza és kétszerannyi rozs van, mint tavaly ilyenkor.
Ebből következik az a különös helyzet, hogy márciusra, amikorra a tőzsdei határidős buzaspekuláció nagy fellendülést, tehát a buzaárak erős emelkedését várta, jelentős tétele felmondásáru, nem szakkifejezéssel élve eladásra kell számitani. Ez természetesen olyan lanyhitó jelenség, hogy ha Amerikában vagy Angliában, ebben a két nagy gabonagócponton szilárd lenne is a tőzsde, bárhogy drágulnának is a buza és a rozs, Budapesten letörik az árakat, olcsóbb lesz a buza és a rozs.
Amikor meg akarjuk állapitani, hogy a felesleges készletek mind kikerültek-e már az országból vagy még itt van azoknak egy része, akkor csak tájékoztató a budapesti közraktárakban és egyik nem is legnagyobb malomban tároló készletnek az összehasonlitása. Hol van még a vidéki raktárakban, a vidéki malmoknál, a vidéki buzakereskedőknél, a gazdáknál és a gazdaságokban, az uradalmaknál felhalmozott és még eddig áruba nem bocsátott buza és rozs?
Ezek igen nagy tételek még, mert hiszen a magyar gazdáink régi szokása, hogy aratás után a termésnek csak egyharmadát értékesiti, kétharmadán pedig a tél folyamán és még inkább tavasszal ad tul, mert ekkor mindig jobb árat ér el.
Most ez a számitás megdöl, mert ha a készletek itthon rekednek, akkor nem drágul tavasszal a kenyérmag, hanem olcsóbbodik.
És mindezt Ausztria teszi.
Az osztrák exportvámoknak Bécsből kilátásba helyezett felemelése esetén a magyar gabonakivitel Ausztria felé lehetetlenné válnék és a gazdák feleslegeiket csak a belföldön tudnák elhelyezni.
Nemcsak az ember szegényedik el, hanem elpusztul a buza és a rozs is, mert még olcsó áron sem kel az, ami felesleges. Mezőgazdasági iparunk, a szegénység miatt annyira visszazuhant, hogy az ilyen váratlanul rázuduló gabonamennyiséget nem tudja ipari célra feldolgozni. De vétek is a jó magyar acélos buzát olyan célra használni, amelyre megfelel a dohos román vagy lengyel buza is és kitünő a minőség tekintetében utolsó sorban álló rozs is.
Hiszen nem hiába dolgozza fel a német mezőgazdasági ipar a saját silány minőségü rozstermését és vásárol helyette jó magyar rozsot. Németország már lefedezte szükségletét, megvásárolta azt a mennyiséget, amely neki a kenyérgyártáshoz kell, tehát nem helyezhetjük el ott feleslegünket. Olaszország most argentinai áruval van tele és igy ez a piac is elveszett a magyar gazda számára. Elértéktelenedik tehát a kenyérmagvak tavaszi értékesitésére szánt mennyiségének jó része.
A magyar gazda huzhatja az igát, ha ezek a bizottságok, amelyek a vámszerződés pontjainak a megvitatására kintartózkodnak Bécsben, nem állanak a sarkukra és erélyes szóval vissza nem utasitják Ausztria követeléseit. Ebben a harcban a magyar gazdának kell győznie, mert ha ezt az első rést áttörhetik az osztrákok a magyar falon, akkor ezen a résen bezudul a követelések és indokolatlan kivánságok egész ármádiája.
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!