Az idén is az erősen fiusitott és mégis nőies divat dominál. Beszámoló a párisi szabók idei nagy versenyéről és báljáról

Páris, február 18.

Azt kell eltalálni, hogy mi kell ma a nőknek. Ha a négy szabócég: Patou, Molineux, Chanel, Martial & Armand el is találta. Ők hozzák azt a friss, egyszerű, előkelő vonalu, erősen fiusitott és mégis nőies divatot, amely meghóditotta a nőket, nemcsak ezidén, de már az utóbbi években is.

Pedig nagy dolog ennek a versenynek győztese lenni, itt, Párisban. Ma ugyszolván minden iparág halott vagy nagybeteg Franciaországban, csak a női divat iparága virágzik teljes életerőben. Mint minden évben, ugy ezidén is, valamennyi országból megjöttek a divat vásárlói Párisba, - csupán Amerika tüntetett elmaradásával, ugy hogy az embernek az az impressziója támad: Amerika ezentul maga akarja megteremteni divatját.

A divatbemutató versenye ezidén tulnőtt minden eddig tapasztalt arányon. Régente a leggazdagabb cégek is legföljebb kétszáz-kétszázötven darabot mutatott be egy-egy saisonban. Ezzel szemben Patou a mai napon egész délelőtt szakadatlanul vonultatott föl sport- és fürdőcikkeket, egész délután complet-eket s az esti órákban estélyi ruhákat. Tizenkét órán keresztül mutogatta szinte kimeríthetetlen kollekcióját. az összes prima kollekcióban föltünő, hogy a derék már kisebb följebb esik, mint az utóbbi években és – ha lehetséges – a szoknya még rövidebb.

Mindnyájan, akik a divatbranche-ból ideérkeztünk, ugy tudtuk, hogy tavaszi divatszin a szürke. És erre azt tapasztaltuk, hogy mindenütt látunk szürkét is, de a nap divatszine a kék, a kék minden árnyalatban és ezenkivül a drapp, amely Párisban beige-nek neveznek.

Patou kollekciójában elsőranguak a kösztümjei és sprotdresszei. A „Rodier”-kasát és az ujszövtü creppela-t senki sem alkalmazza oly művészettel, mint Patou. Szoknyái simák, egyensvonalúak, egy-két ránccal elől, a kaszderekak fius vagy kendősgallérokkal. Bemutatott completjei közül a „Grillon” nevű a legkedvesebb: ez itt szürke georgette-ruha, mindenkép hozzáillő szürke szövetkabáttal. a „Parisieune” nevű fekete crepruhája kis bolero-háttal, egyenesen szóbeszéd tárgya a Café de la Paix-ban, a szabók tanyáján Molineux-nek majd minden darabja bolerós.

De meg kell itt jegyeznek, hogy mannequinjei egytől-egyig nádszálvékonyak és fiatalok és igy, természetesen, hogy előnyös rajtuk ez a kényes divat. A bolero valójában az a divat, amely nem minden pesti dámán fest előnyösen, - csak az rendelje tehát, aki viselni tudja.

Martial et Armand talán a legtipikusabb párisi szabó. Nem oly disztingvált, mint Patou és Molineux, de a legtökéletesebb francia zsánert ő mutatja. Complet-jei, kis selyemkosztümjei majdnem kivétel nélkül s9tétkék anyagból készülnek sok fehér motívummal.

Végül mondjunk még pár szót Chanelről, akinek ruhái nélkül nem lehet teljes az elegáns párisi nő garderobja. Ő szállitja a tipikus tömegcikket, amely után ugy a divatos privát vevők, mint a modelt vásárló szabócégek egyenesen törik magukat. Hosszu zsabós muszlin és georgette-ruhái ma legsikerültebb darabjai. Complet-jei és kosztümjei tulságosan összeszabdaltak. Egy fekete, gyöngyös estélyi ruhája valósággal szenzációs. Mindent összegezve, az a véleményem, hogy hosszu idő után ez az első saison, amikor a párisiak megemberelték magukat és szabásban és anyagban ujat hoztak.

A bemutatók lezajlása után ezidén is megtartották az operaházban a szabóbált, a Bal de le Conture-t, amelyen a köztársasági elnök és sok előkelőség is megjelent. Tiz jazz-bank zenekar és a balletkórus közremüködése mellett arciertestörök fölvonulása közben, tizezer ember mulatott ezen a bálon és nézte azt a ruharevüt, amelyet a nagy conturier-ek mutattak be. A poraiból föltámadt stilus-estélyi ruha volt a revü tárgy és sok volanso taffeta-t, de georgettet is láttunk.

A legsikerültebb stilus-ruhát Josephine Baker viselte: fehér taffota volt rózsaszin georgettediszitéssel. Ami a cipőt illeti: gömbölyüorru és a gyikbőr még mindig dominál. A réticule azonban már kicsi és a kalap néhány cégnél mindig nagy. A parföm még mindig „Chanel 7” és „Chanel 22”; ára nem sok, csak 700 frank.

Táncra délután Volterához járnak, este a Milongába Josephine Bakerhez. Ez a „chic”. Viszont érdekes, hogy urinő ma már nem cigarettázik Párisban nyilvános helyen. Ez nem chic.