A minap egy ujságdarabot találtam a járda szélén.
Mivel minden nyomtatott betü érdekel, felvettem. Sáros, összetiport ujságdarab volt. Gondoltam: a sárban is lehet arany s elkezdtem böngészni a betüket. Végre meg tudtam állapitani, hogy az ujság Huszár Károly beszédét tartalmazza. 

Hazaérkezve hozzáfogtam az olvasáshoz, hogy tiszta képet nyerjek a szónoklatról. Nagy, szép beszéd volt. Leirnom szükségtelen, hiszen már foglalkozott vele lapunk multheti száma is. 

A beszéd nemzetmentő szociális tartalmu volt. De önkéntelenül is eszembe jut az én tiszteletreméltó tanitómnak a szava, amikor azt mondta: „Ha igazán élvezhető gyümölcsöt akarunk, meg kell várni, hogy éretten lehulljék a fájáról.” Bár elismerem, hogy az egyke nemzetgyilkos betegség, mégis fölöslegesnek tartom foglalkozni ezzel a kérdéssel, amig a szükséges szociális problémákat meg nem oldjuk. 

Mert az egykekérdéssel való foglalkozás ma toronyépités betonalapzat nélkül. Először fundamentumot, életlehetőséget, munkát kell teremteni a nép számára, csak azután lehet a családalapitásról beszélni. Szociális, munkásvédő törvényeket kell hozni. Adják meg a munkás verejtékének becsületes árát.

A földmives és munkásszerződéseknél a földmivelésügyi minisztérium állapitsa meg a bérhatárt ugy, mint az az ipari szervezett munkásoknál meg van állapitva. Ma az a helyzet, hogy a szegény földmunkás egész életén keresztül sem képes arra, hogy feje fölé egy kis viskót épithessen, vagy egy félholdacska földet szerezhessen, mert alig tudja a mindennapi kenyerét megteremteni. Nagyon sok ember van, aki örül, ha mindennapra száraz kenyér jut az asztalára. 

Teremtsen a kormány olyan állapotot, hogy a vidéki kisexistencia is élhessen, amelynek százszor sanyarubb a helyzete, mint a városi szocialista munkásnak. És éppen ez az oka, hogy a szocialisták sok helyen hozzá tudnak férkőzni a romlatlan magyar néphez is. Azoknak képviseleteik vannak, elsőosztályu állampolgárok, mig nekünk, a nép millióinak alig van meg a mindennapi kenyerünk. 

Ezeken az állapotokon segitsen a kormány, s ha majd az életuntak százai és ezrei helyett visszatér a lelkekbe az életkedv, akkor törvényes rendelkezések nélkül is szaporodik a magyar. 

Hagyják csak az egykekérdést arra az időre, amikor majd elmulnak a megélhetés nehéz gondjai. Mert a született gyermek, az uj magyar megérdemli, hogy vigan és jóllakottan játszhassa végig a boldog gyermekkort. 

Demeter József kisgazda