Tizennyolc nyiltszini tapsot kapott a „Darázsfészek” szombati premierjén -Hogy lesz egy ismeretlen kisleányból máról holnapra a közönség kedvence

Méltóztatnak emlékezni, tisztelt Hölgyeim és Uraim, hogy a szinházi rovatan már többizben fölhivtam nagybecsü figyelmüket egy Turay Ida nevű fiatal hölgyre, aki még alig látszik ki a földből, de akit önök mégis minden egyes alkalommal észrevettek, ahogy a szájacskáját a szinpadon kitátotta. Ez a kis sárgacsőrű szombaton este a „Darázsfészek” premierjén annyi nyiltszini tapsot kapott, hogy A Reggel kötelességének tartja a fiatal tehetségek számára föntartott hasábjain a „müvésznőt” önöknek közelebbről is bemutatni. Fölkértem tehát ezennel Turay színművésznőt, a Belvárosi tagját, hogy álljon ide és feleljen szépen a hozzáintézett kérdésekre. Mindenekelőtt hány éves?
- 18 éves vagyok, kérem; azt mondják, hogy engem a Jézuska hozott, mert karácsonykor születtem.
- Brávó! Szóval, 18 mult karácsonykor.
- Ne, kérem… Csak leszek…
- Ejnye, ejnye… máris öregíti magát. Na, majd leszokik róla. Hogy határozta el, hogy színésznő lesz?
- Már egész kiskoromban, 6 éves korom óta szavaltam. a nagyapám jegyző volt falun, ott rendeztem mindig előadást az istállóban a béreseknek, a szalónban csak akkor volt szabad, ha vendégek voltak.
- Na és nem kapott ki ezekért az előadásokért?
- Nem, kérem nagyon el voltam kényeztetve. Már 7 éves voltm és még mindig a kisbíró vitt az iskolában, ölben.
- Remek. Nahát azután mi történt?
- Azután kitört a háboru. Háboru alatt majdnem mindenütt az édesapámmal voltam, mert édesanyám régen meghalt. Versecen, Mehádián, Herkulesfürdőn.
A tiszti menázsiban étkeztem, mert apuka tiszt volt, főhadnagy, én voltam az egész század gyermeke, kényeztettek, nagyon szerettek. Aztán, ha a század elment a frontra, én ott maradtam egy öreg asszonynál, vagy akinél otthagytak…
- Na és azután mi történt?
- Aztán zárdába mentem. Óbudára, az irgalmas nővérekhez. Ők azt akarták, hogy apáca legyek, oda se merek most már visszamenni. Imádtam egy kedves nővért, kedves nővér Ildefonzát, mindig lestem és cipeltem neki a kannákat, mert őneki kellett szegénynek sikálni. A nőkből azóta rémesen kiábrándultam, mert amikor kijöttem a zárdából, tetszett nekem egy fiu és volt egy barátnőm, aki rögtön belészeretett. Ezt tessék okvetlenül megírni, hogy milyen aljasok a nők!
- Jó, majd megírom. Na és aztán mi történt?
- Aztán Pécsre mentem a nagyapámhoz. Ott belémszeretett egy orosz herceg, de a nevét már elfelejtettem. Egy szót sem tudott magyarul, én akkor 15 éves voltam. A Kürthy ott már föl akart födözni, látott lógni a korzón s rögtön le akart szerződtetni, de én nem mentem. Igaz, hogy akkor nagyon szép voltam, nem voltam olyan csunya, mint most. Akkor aztán az Akadémiára kerültem. Nem akartak fölvenni, azt mondták, hogy nagyon fiatal vagyok; különben is nagyon kicsi voltam.
Tetemrehívást szavaltam a fölvételin és – nevettek!
De akkor Pethes bácsi azt mondta, hogy biztos tehetséges vagyok s erre fölnevettek. Pethes bácsiba akkor rögtön halálosan beleszerettem. Az Akadémián összesen egy évig voltam, akkor Bárdos meglátott egy vizsgaelőadáson, ahol csak statisztáltam és egy szót sem szóltam. Bárdos azt mondta, hogy akik játszanak, azok rémesek, de ott van valaki, aki egy szót sem szól, azt leszerződtetem! Igy kerültem a Belvárosihoz.
- Na és?
- Aztán fölléptem a „Baj van a Zsófival” cimű darabban. Minden lap rögtön kiirta a nevemet. A „Menyasszonyi fátyol”-van és az „Őszi szerelem”-ben már meg is dicsértek. Azután Somlay elvit Bécsbe turnézni, ott egy nagy cikket irtak rólam németül, ez volt a cime: „Fräulein Turay, die siebzehnjährige Schauspielerin”…
- Na, jól van, kisleány. Hát az élettel hogy állunk, mit szeretne tőle?
- Egy pár nagy szerepet – természetesen.
- Például?
- Például a Hannelét és ilyeneket.
- Na és szinházon kívül?
- Szinházon kívül azt szeretném, ha édesapámnak nagyon jól menne. Édesapán festőművész és nagyon tehetséges. Imádom az apámat.
- Hát még kit imád?
- A két kis hugomat és Bárdost. Bárdos a naivák apja. Ő fedezte föl Ilosvayt, Gaál Franciskát, Somogyi Bogyót és most engem. Mert tegnap óta azt mondják, én is föl vagyok fedezve. Igaz?
- Igaz. Hát most mit csinál, ha innét hazamegy?
- Játszani fogok a kis hugommal, aki balettet tanul. A multkor róvót kapott számtanból, amire azt kérdezte, hogy miért, - nyolcig tud számolni és a taktus csak nyolcig tart. Most tanulok tőle cigánykereket vetni, mert azt nagyszerűen tud…

Ime, tisztelt Hölgyeim és Uraim, egy kis ceruzarajz az Önök legujabb kedvencéről, a kis Turayról. Fogadják olyan szivesen, mint ahogy ezt a kis piros-pettyes katicabogarat a szinpadon fogadni szokták.

Egyed Zoltán.