Az ember szinte vak és süket módjára él, jár-kel a világmindenség ezernyi csodája között, érzéktelenül a jelenségek iránt, amelyeket sok tekintetben igen tökéletlen érzékszervei képtelenek felfogni. Egész a mult század közepéig jóformán csak azok a tünemények léteztek az emberiség számára, amelyeket a szemeivel meglátni, a fülével meghallani, ízlelni, szagolni, vagy kitapintani képes volt.

Az élénkebbé váló tudományos vizsgálódások, új kutatási módszerek azután olyan eszközöket eredményeztek, amelyek segítségével tudomást szerezhettünk a tünemények eddig ismeretlen fajtáiról. Az utolsó évtized a rádiótelefónia terén történt kutatások és felfedezések jegyében folyt le. A láthatatlan rádióhullámok szédületes sebességgel száguldanak a légkörben és a mérnöki tudomány alkalmas készülékek segítségével hallhatóvá tette ezeket a némán tovarohanó hullámokat.

A hallhatóvá tett rádióhullámok ma már szárnyalva továbbítják az emberi hangot, beszédet és zenei hangokat, sőt segítségükkel megoldás felé közeledik s távolbalátás problémája. Mielőtt az utóbbit gyakorlatilag tökéletesen megoldották volna, egy amerikai fizikusnak sikerült láthatóvá tett rádióhullámok tüneményét létrehozni.

Az új találmány lényegében egy korong, amely mindannyiszor világítóvá válik, valahányszor egy bizonyos leadóállomás meghatározott hosszúságú és frekvenciájú hullámokat bocsájt ki. A technika ez új vívmányának különösen a repülőgépek pilótái veszik majd hasznát. Nem kell ugyanis a repülőgép motorbúgásától erősen zavart telefont használni, hanem a felvillanó hosszabb és rövidebb fényjelek segítségével olvassák le a táviratok Morse-jeleit.