A bölcs természet egyetlen teremtényét sem dobja oda védtelenül az élet küzdelmes porondjára. Mindegyiket fölszereli valamivel, hogy ne legyen egészen gyámoltalan az életért vivott nagy harcban. Az Isten nagy állatkertjében mégis alig van félelmesebb, harciasabb külsejű a kisebb állatok között, mint az afrikai ritkás erdők, bokros rétek érdekes kis vadja a tarajos sül.

Majdnem egész testét hosszú, hegyes tüskék borítják. Olyan mint egy hadba induló katona, fölszerelve a dárdák erdejével. Nagyon harcias a megjelenése. Hát még ha veszélyt sejt s tompa morgással felborzolja s haragosan zörgetni kezdi egész fegyvertárát.

A régi rómaiak hátborzongató meséket terjesztettek róla. Azt regélték, hogy a tarajos sül nagyon ijesztő, nagyon veszedelmes állat. Nem jó vele kikezdeni, mert menekülés közben tüskéit halálhozó nyilak gyanánt löveli ellenségeire. Kutyával nem szabad vadászni rá, csak csellel lehet törbeejteni.

Bár a rómaiak a tarajos sült áttelepítették Itáliába, de meghonosodott Görögországban és Spanyolországban is.  A szörnyeteg formájú állattal való közelebbi ismeretség sem szünette meg a babonás hiedelmet. Az egész középkoron át azt tartották, hogy ez az állat bőrének a megfeszítésével ellenségeire lövelli hosszú, hegyes tüskéit. Ezért aztán szívesen rajzolták a címert a pajzsokra XI. Lajos francia király is ezt az állatot festette a címerére, jelölni akarván ezzel azt, hogy nyilai közel és messze elérik ellenségeit.

Pedig egyáltalán nem olyan veszélyes állat, mint amilyennek a róla költött mesék, babonás hiedelmek tartják. Jámbor, lomha, esetlen állat, meglehetősen korlátolt értelmi képességű, csaknem buta. Minden kis veszedelemtől megrémül. S ha már nem tud elmenekülni, védekezik ugyan, de persze nem úgy, hogy a tüskéit lövöldözné.

Nagy haragjában a bőralatti izmaival felborzolja és erősen csörgeti a tüskeerdőjét, a hátsó lábával nagyokat toppant és tompa, röffögő, morgó, tüsszögő hangokat hallat. Az ijedős természetű ember ilyenkor meg is rémül tőle és eszeveszetten menekül a pokoli kis szörnyeteg elől. Aki azonban jobban ismeri, az egy bottal is elbánik vele, esetleg kendőt dob rá vagy egyszerűen nyakon fogja, ahol a legkevésbé védik a tüskék. Éles fogait nem igen használja, pedig ezekkel hatalmasan tudna sebezni.