A tizennyolcadik század közepe táján azután többnyire fejedelmi személyek közreműködésével sorra alakultak a porcellángyárak Berlin, Szentpétervár és Kopenhágában. Az utóbbi, amely a dán király birtokában új művészi formák és tökéletes gyártási módszerek alkalmazása révén a legversenyképesebb, legkeresettebb,de egyben a legművészibb porcellánokat hozta piacra.

A kopenhágai porcellángyár a legmodernebb rendszerű gépekkel van felszerelve és a gyártás nagy vonásokban a következőképpen történik: porcellángyártásra alkalmas kaolint a bányából a gyárba szállítják. Az apró darabokra zúzott kaolint, őrlőgépekben finom lisztté őrlik, majd kiiszapolják. Aszerint, hogy kézzel formázzák, mintázzák, vagy a nagyobb tárgyakat gipszmintákban kiöntik, sűrűbb, vagy ritkább pépből elkészítik a nyers formákat.

Az így nyert formákat kemencékben kiégetik, azután pedig ügyes kezű művészek megfestik a tárgyakat a tervező művészek kartonjai szerint. A festett és mázzal bevont tárgyakat újra égetik.

A kopenhágai királyi porcellán-gyár mintagyűjteménye, a párizsi „Exposition des Arts Décoralifs” kiállításon a legnagyobb sikert aratta és nagytiszteletet és becsületet szerzett a kis Dánia iparművészeinek. A kiállítás legszebb darabja az az 50.000 dollár értékű porcellán gyümölcstartó volt.

Az égetés igen magas, körülbelül 2500° Celsius hőmérsékletű tűzben történik. Különböző porcellántárgyak anyaga és minősége szerint egy vagy másfél napig tart. A kiégetett porcellánformákat, mint már említettük festik, díszítik, de mivel a festékek közül a legtöbb magas hőmérséklet mellett elillan, vagy átváltozik, erre a célra rendesen csak az urán, kobalt és króm, bizonyos vegyületeit szokták felhasználni.

Ezek segítségével azonban csak szürke, fekete, kék és zöld színeket lehet elérni. Festés után mázzal vonják be a porcellántárgyakat, a máz anyaga hasonló a porcellán alapanyagához, azzal a külömbséggel, hogy sokkal több kvarcot tartalmaz, igy megolvadás után teljesen átlátszó, üvegszerű réteggel vonja be a porcelántárgyakat. A második égetés jelentékenyen alacsonyabb hőmérsékletű kemencékben történik.

Egyéb festékkel színezett porcellántárgyakat a mázréteg felett festik, a festék ólomüvegből áll, amelyhez különféle fémoxidokat kevernek. Festés után egész alacsony hőmérséklet mellett harmadszor égetik ezeket az ilyenmódon festett tárgyakat, de csak annyira hevítik fel a kemencét, hogy a könnyen olvadó ólomüveg az alapmázzal összeolvadjon.

Magyarországon 1839-ben Herenden kezdtek porcellánt gyártani. Hamarosan nagy hírnévre tett szert a magyar porcellán, de azután anyagi válságba került a vállalkozás.