Páris, julius 31.
Ferdinánd király temetése napján Károly volt trónörökös kijelentette annak a bukaresti küldöttségnek, amely őt fölkereste neuillyi palotájában, hogy elhatározását akkor fogja közölni, amikor a temetést követő gyászszertartások végetértek. Ez a pillanat most elérkezett és Károly herceg a világ nyilvánossága elé lép elhatározásával: ha a román nép hivni fogja, ugy kötelességének tartja, hogy népe hivó szavának eleget tegyen. A trónörökös nyilatkozatát az összes lapok közlik, de a legrészletesebb interju a "Martin"ban jelent meg.

- Hogy annak idején jogaimról lemondtam - igy kezdi a herceg -, azért történt, mert komoly körülmények között erre olyan személyek olyan eszközökkel kényszeritettek, akikről és amelyekről nem akarok ítéletet mondani. Fájlalom ennek az elhatározásnak minden következményét. Nem áll szándékomban, hogy bármi néven nevezendő forradalmi mozgalmat szitsak, de ma a helyzet Romániában megváltozott. Románia jövője komoly aggodalmakat ébreszt. Atyám komoly örökséget hagyott hátra és két nemzedék termékeny munkáját nem szabad veszélyeztetni. Mint románnak és mint apának, véleményem szerint jogom van Románia nagyságán és fiam érdekein örködni és személyesen közbelépni. Leghőbb vágyam országommal közölni, anélkül, hogy nyugtalanságot keltsek: kész vagyok a román nép hivó szavának eleget tenni.

- Rendkivül fájdalmasan érintett - folytatta nyilatkozatát Károly herceg -, hogy nem engedtek atyám halálos ágyához. Jól tudom, hogy a halállal vivódó királynak az volt a leghőbb óhajtása, hogy még egyszer láthasson és nem igaz, hogy atyám tiltotta volna meg, hogy meglátogassam és temetésén résztvegyek. Meg kell cáfolnom azokat a szentimentális legendákat is, amelyeket trónról való lemondásommal terjesztettek. E legendák és az én elhatározásom között nem volt semmi összefüggés. Most egyelőre afölött őrködöm, hogy Mihály fiam, ha majd elérkezett az ideje, csorbitatlanul és érintetlenül kapja meg királyi örökét.

Károly herceg nyilatkozatát a vasárnapi lapok különbözőképen, jórészt barátságtalanul kommentálják. A "Journal" óva inti a trónörököst attól, hogy ujabb krizisnek tegye ki Romániát most, amidőn a volt dunai monarchia területén amugyis minden forrongásban van, amint azt az utóbbi napok eseményei igazolták. Károly herceg nyilatkozatának semmi értelme sem volna, ha nem azt jelentené, hogy a jelenlegi romániai rezsim ellenfelei felé azt kiáltja: Ha vezérre van szükségtek, itt vagyok!

Pertinax az "Echo de Paris" hasábjain körülbelül ugyanezt a gondolatmenetet fejti ki, mondván, hogy a Bratianuval való konfliktus végeredményében vagy a köztársaság kikiáltására, vagy pedig diktaturára vezetne. A mai viszonyok között Bratianu helyzetét nem szabad sulyosbitani. Bratianu külpolitikája ma az egyetlen lehetséges román külpolitika, amelynek alapja minden kétséget kizáróan a kisántánt államszövetségének föntartása és a nyugati hatalmakkal való szövetkezés. Károly hercegnek semmi jog sincs ahhoz, hogy ez igények közül bármelyiket bárminő formában érvényesitse. Azt kell tehát kivánnunk, hogy Bratianu maradjon fölül. Az "Ocuvre" ezeket irja: Megerősitést nyert az a föltevésünk, hogy Károly nem is olyan önként irta meg lemondó levelét, mint ahogy Ferdinánd király végrendeletében azt hinni látszik. A velünk barátságos Romániának azt kivánjuk, hogy e nehéz trónöröklésből komoly zavarai ne támadjanak, ne tévessze szem elől azt a liberalizmust, amelyet a Bratianu-rezsim lábbal tiport.

A "Journal de Débats" azon a véleményen van, hogy a dolgok további folyása attól függ, vajjon bizonyos politikai körök a mostani alkalmat nem akarják-e arra fölhasználni, hogy Románia belső helyzetét megzavarják. A román hazafiak ne feledkezzenek meg arról, hogy dinasztikus viszályok különösen veszedelmesek olyan országban, mint aminő Románia.