Lássuk már most, hogy az antropológia hogyan kutatja a népeken belül a rasszokat. Itt mindenekelőtt az elemzés (analysis) módszere játszik szerepet. Egy-egy nép antropológiai arculata ugyanis igen sok összetevőből komplikált folyamatok útján létrejött kép, hatalmas nagy mozaik, melynek megértéséhez sok egyén sok jellegének beható tanulmányozására van szükség.

A mult század közepe táján még azt hitték, hogy valamely nép antropológiai mivoltát megismerték s több nép rokonságát vagy különbözőségét megállapították, ha az egyes jellegeknek az illető nép vagy népek bizonyos számú egyénénél talált értékeiből számtani középértéket számítanak s azokat egymással összehasonlítják.

Kiderült azonban, hogy a középértékek, bár gyakran igen értékes útbaigazításokat adnak, magukban mégsem elegendők valamely nép embertani összetételének megértéséhez. Ugyanazon középérték mellett a rasszbeli összetétel igen különböző lehet. A termet középértéke pl. 165 cm lehet egy olyan népnél, mely csupa 165 cm körüli egyénekből áll, de egy olyannál is, amely egyfelől 155 cm s másfelől 175 cm körüli egyénekre oszlik, ha e két csoportot közel egyforma számú egyén képviseli, sőt olyan népnél is, melyben a legkülönbözőbb típusok keveredtek.

Sokkal többet mond valamely jelleg középértéke, ha annak vidékek szerint való pontos elterjedését ismerjük, mert az már az illető jelleg variációját árulja el. Ha pedig több jellegnek vidékek szerint való változását térképre rajzoljuk s ott egymással összevetjük, bizonyos jellegkapcsolatokhoz, rasszelemekhez juthatunk.

Így pl. ha hazánk jellegelterjedési térképein (1. ábra) azt tapasztalnék, hogy bizonyos vidéken, ahol a termet középértéke a legnagyobb, ugyanott a koponya a leghosszabb, a szem- hajszín pedig a legvilágosabb, akkor abból joggal arra következtethetnénk hogy az illető vidéken e jellegek szoros kapcsolatban (korreláció) állanak egymással, vagyis hogy egy magastermetű, hosszúfejű, szőkehajú és kékszemű rassz elemeivel van dolgunk. Hogy azután ez tényleg így van-e, azt az illető vidék lakosságának beható embertani elemzése es pedig variációs statisztikai elemzése fogja eldönteni.

A változatosság (variáció) az összes élőlényeknek általános ismertető jele. Egy-egy élőlénycsoport egyénei ugyanis, - bármennyire egységes, mondjuk „fajtiszta” legyen is az illető csoport, - bizonyos apró eltéréseket tüntetnek fel. Teljesen tiszta rassz esetén ezek az eltérések csak szűk határok között s egyetlen középérték körül mozognak.

Ez esetben a számtani közép egyúttal a legnagyobb gyakoriságú érték is. Kevert rasszoknál a jellegek tágabb határok között s több ú. n. gyakorisági központ körül variálnak. A variáció minősége tehát egy-egy élőlénycsoportra jellemző s minden egyes jellegnél ú. n. gyakorisági görbével fejezhető ki (2. ábra).

Ha most az egyes jellegek variációját páronkint összehasonlítjuk, pl. egy négyszög két szomszédos oldalára vetítjük, megállapíthatjuk, hogy az illető két jelleg között van-e s milyen kapcsolat (korreláció) van. Az egyik jelleg növekedésével a másik növekszik-e vagy csökken s egyik jellegnek nagyobb gyakoriságú értékei kapcsolatban állanak-e a másik jellegnek nagyobb gyakoriságú értékeivel?

Ilyen módon jellegkapcsolatokhoz, típusokhoz, rasszelemekhez jutunk s a legszövevényesebb keveredésű csoportokat is alkotó elemeire bonthatjuk. Ilyen csoportelemző módszer persze több is van.

Ha azután a kérdéses emberi csoportokat így elemeire bontottuk, ma már jól kidolgozott módszerekkel kutathatjuk az egyes csoportoknak egymáshoz való viszonyát, rokonságát (típuskülönbség) s megállapíthatjuk, hogy egy kérdéses egyén pl. beletartozik-e egy bizonyos morfológiai csoportba vagy sem s mindeme kutatások eredményeit megfelelő ábrázolásokban szemléltethetjük.

Majd a különböző területeken végzett ilyen kutatások eredményeiből az azonos elemeket egyesítve (synthesis), megállapíthatjuk az egyes rasszoknak elterjedését s a különböző népekben való szerepet.
E rendszeres vizsgálatokat azonban nemcsak az illető nép vagy népek jelenkori antropológiai arculatára vonatkozólag kell elvégezni, mert abból csak a rasszok földfelületi (vízszintes) elterjedését ismerjük meg, hanem függőleges irányban is, azaz a történelemben visszafelé haladva a különböző történeti és kultúrkörök hiteles koponya- és csontvázanyagán is.

Ilyen vizsgálatok alapján tudjuk csak kimutatni azt, hogy valamely nép mai antropológiai arculatában megállapított rasszok, rasszelemek, milyen szerepet játszottak az illető nép életében a múltban, s honnan és hogyan jutottak az illető népbe. Az ilyen irányú vizsgálatok vannak hivatva elvezetni az egyes rasszok származástanának, fejlődéstörténetének megismeréséhez.

Ha azután eme rendszeres vizsgálatokat még a történelmi, nyelvészeti, régészeti és néprajzi adatokkal is egybevetjük, a rasszneveket a különböző korokban bírt ethnikai tartalommal tölthetjük ki, s megállapíthatjuk a kérdéses nép igazi származását, vérbeli eredetét. Itt azonban már az analízis helyett mind nagyobb mértékben a szintézis módszere veszi át a szerepet.

Ime ilyen sok egyénre és jellegre s a legkülönbözőbb kultúrkörök hiteles anyagára kiterjedő módszeres vizsgálatok szükségesek ahhoz, hogy első pillanatban oly könnyűnek látszó rasszkérdéseket a tudomány mai színvonalán megoldjuk.

Dr. Bartucz Lajos