A láva feltódulása közben a tenger színe felett 2 lávaárrá alakult ki, melyeknek közös felszínre jutási pontja a Nea- és Mikrakaimene szigetek közti keskeny szoros közepe táján volt, majd 50 m-rel délnyugatra tolódott el. Az északra és keletre kiinduló két lávaár kezdetben a szorost s annak apró öbleit töltötte ki, majd aztán Mikrakaimenet vette részben körül, anélkül, hogy magát a kis szigetet elborította volna.

Az északra tartó lávaár októberben már nem nőtt tovább, de még ekkor is élénken működő fumarola volt a tengerbe nyúló vége előtt 150 m-rel s a repedéseken át a láva éjjel erősen világított még. A keleti lávaár még növekedőben van, a lávaár homlokánál a térkép 100 m-en aluli mélységet jelöl úgy, hogy itt 100 m-es mélységet kitöltő tömegek kitódulásáról van szó. A lávaömlés aránylag elég lassú, Georgalas professzor keddtől szombatig terjedő időközben a keleti lávaár homlokán 13 m-es előhaladást mért.

Maga a lávaömlés s az egész kitörés látható kráter nélkül következett be, a feltóduló lávatömeg alkotta kitöréses kúp lassanként 70 m-re emelkedett a tenger színe felett, majdnem Mikrakaimene magasságáig. A tenger felszínére azonban már csak a részben megkeményedett, fekete kéreg alatt levő lávatömegek tódultak fel, a kitöréses kúp alakját az alulról jövő tolásra természetesen folyton változtatta.

A folyton megújuló robbanások minden finomabb anyagot szerteszórtak a kúpról s ennek következtében a kúp óriási laza tömbök halmazából épült fel. Érdekes, hogy a megfigyelések ideje alatt kráterképződésnek nyomát se látták s egy pillanatra se észlelték a megolvadt, izzó láva folyását. A kitörési kúp hasadékaiból hatalmas robbanásokat figyeltek meg, amelyek részben a kúpnak egyes részein állandóan ugyanazokból a hasadékokból, részben pedig más és más helyen megnyíló hasadékokból törtek elő.

A robbanások iránya a függőlegestől a vízszintesig változott. Éjjel 20 m magas, sárgás, vöröses lángoszlopok, az mérték s fényképeztek a megfigyelők, a kilövelt, változatos, pinkszerű, virágcsokor alakú gőzfelhőoszlopok magasságát 2000 m-re becsülték. A kitörések zaja, különösen az erősebb tevékenység idején leírhatatlan volt, igen jellemző volt egy. „köhögés”-szerű zaj, amely rendesen 8-15-ször, néha 60-szor egymásután következett be 1 mp-es időközökben. A robbanások természetesen izzó lapillit hoznak magukkal.

A kitörések gázanyagát is megvizsgálták a szerzők, de erre vonatkozó adatokat Reck most nem közöl. A lávát a görög kutatók augitos hiperszténandezitnek minősítették 63-65% Si02 tartalommal. A labradorsorozatú földpát, a hipersztén, az augit porfiros kristályai üveges alapanyagban fejlődtek ki, amelyben kis kioltásszögű földpát mikrolitok és magnetitszemek ülnek.