Veszprém, szeptember 19.
Nagy napra készült Veszprém városa: Rainprecht Antal képviselő, a város köztiszteletben álló volt főispánja hirdette beszámolóbeszédét. Erre az alkalomra Veszprémbe érkezett az egyesült balpárt több képviselőtagja is. Rassay Károly vezetésével. Rainprecht beszámolója ugyanis tullendült az egyszerű képviselői beszámoló jelentőségén, mert keretéül szolgált az egyesült balpárt vidéki zászlóbontásának és alkalmat adott Veszprémnek, hogy hitvallást tegyen a demokratikus haladás eszméi mellett.

Délután három órára zsúfolásig megtelt a Petőfi-szinház. Veszprém városának majdnem minden tekintélyesebb kereskedője, iparosa, gazdája és tisztviselője ott ült a színház piros bársonnyal bevont székein, hogy meghallgassa képviselőjének beszámolóját az egyesült balpárt vezérének régen várt beszédét. A páholyokban Veszprém városának hölgyei szoronganak egymás melleit. A gyülés megnyitása után Rainprecht Antal emelkedik szólásra.

- Örömmel látom - mondja -, hogy végre egy pártban együtt van az eddig szétszórt ellenzék. Az elszórt ellenzéki harcnak semmi ereje nincs, azért őszinte sajnálkozásomat fejezem ki amiatt, hogy az ugyancsak ellenzéki polgári Kossuth-pártot még mindig nem üdvözölhetjük itt. A közjogi ellentétek nem képeznek választófalat az egyesült balpártban, amelynek programja az általános, titkos választójog.

- Én nem szüntem meg ma sem a köztársasági elvet vallani, de a közös plattform nem zárja ki azt, hogy ugyanannak a pártnak tiszteletreméltó legitimista tagjai legyenek. Az államforma kérdésében a nemzet mondja majd ki a döntő szót: ha köztársaságot akar, legyen köztársaság, ha királyságot akar, legyen királyság.

Rainprecht nagy tetszéssel fogadott beszéde után Rassay Károly állott föl, akit percekig tartó taps és éljenzés üdvözölt.

- Az a tény - kezdte Rassay -, hogy ennek a nagy magyar városnak lakossága milyen áhítattal hallgatta ezt a mélyenjáró politikai beszédet, ismét meggyőzött, hogy a magyar nép igenis megérett arra, hogy politikai jogait gyakorolja és saját sorsát intézze.

- A páneurópai mozgalmat nem lehet elítélni és nem lehet teóriának nevezni, de nem lep meg. hogy ezt a mozgalmat lekicsinylik. Hát nem kicsinylik el az ellenzéki mozgalmat is? A legutóbbi hetekben meggyőződtünk arról, hogy különböző lekicsinylő gesztusokkal kísérve, hol fölösleges intézménynek, hol egyenesen a komoly munka akadályának mondották a magyar ellenzéket.
A részben leterrorizált, részben anyagi függetlenségét elvesztett sajtó nem alkalmas arra, hogy a nép igazi közvéleményét, igaz akaratai juttassa kifejezésre. - Az utóbbi időben valóságos díszpolgári láz öntötte el az országot.

- A magyar közélet ma egy láthatatlan hálóval van körülvéve, amelynek csomója a kormány kezében van. A közélet küzdő harcosainak ma gyakran volna okuk, hogy lemondjanak az eszményekért folytatott harcról, mi azonban ebben a közélett dekadenciában is tovább folytatjuk küzdelmünket, mert tudjuk, hogy a fölülről irányított közvélemény mellett él még egy másik közvélemény, egy néma közvélemény, amely mai berendezkedésünk miatt nem tud megnyilatkozni.

- Az a nagy cél, amiért mi küzdünk, amelyenek szolgálatában állunk, az egész világon uralkodó szabadelvüség is demokrácia. Ez nem teória és nem ábránd, nem üres vágyakozás, hanem hatalmas eszme, amely több évszázad óta formálja és alakítja az egész világ állami és társadalmi berendezkedését. A szabadelvüség, amelyért harcolnak, azt jelenti, hogy mindenkinek van veleszületett joga az élethez, az érvényesüléshez, a vallás gyakorlatához, ahhoz, hogy mint állampolgár gyakorolja jogait a közéletben. És követelünk demokráciát.

- De hát mi az a demokrácia? Azt mondhatnám: a közvélemény uralma, de mondhatnám ugy is, hogy a nép uralma, az emberek akaratából leszürődött közvélemény, közakarat, amely az emberek sorsát irányítja. Ez a két jelszó, a szabadelvüség és demokrácia az, ami átalakitja az egész világot és már mindenütt uralkodik. El kell háritani épp ezért utjából törvényes eszközökkel minden akadályt, még akkor is, ha ellenfeleink részéről nem ugyanazt tapasztalnók.

- Küzdeni kell a sajtó fölszabadításáért, mégpedig a becsületes sajtó szabadságáért, hogy megírhassa azt, ami az ország érdeke. Lehetetlen helyzet, hogy ne adjanak lapengedélyt, erre nincs példa az egész világon. Az egyesülési és gyülekezési jogot az emberben közkincsévé akarjuk tenni. Nem lehet türni, hogy amikor egy népgyűlésen miniszteri engedéllyel, a többségi párt elnökének engedélyével föláll egy egyszerű magyar polgár és elmondja azt, ami fáj és hogy mi az ő akarata s abban a pillanatban, amikor szembekerül a kormányirányzattal, rá mer térni a kormányzat bírálatára, azonnal letartóztatják és a szót beléje fojtják.

- Követelni fogjuk a parlamentben a legközelebbi üléseken az esküdtszék fölállítását, erre különös szükség van olyan ügyekben, amelyek vonatkozásban vannak a kormányzat politikájával. Kivánjuk a közigazgatás demokratikus átformálását, hogy az közelebb vitessék a néphez, mert az én meggyőződésem szerint nemcsak erkölcsösebb lesz az ilyen közigazgatás, hanem jobb is lesz eszközeiben. Egyetlen komoly bázisa lehet a kormányzásunk minden időben: a népakarat, a demokrácia, ez a legnagyobb terheket is elviseli, a diktatura a legnagyobb előnyök nyujtása mellett is kihívja a polgárság elkeseredését.

- Akarjuk az általános, egyenlő és titkos választójogot és hogy a törvényhozó testület megszületésének pillanatában semmi más tényező ne éreztesse hatását, mint a nemzet akarata és a polgári szabad elhatározás, aminek megfojtása a titkot szavazás elvonásával a legnagyobb erkölcstelenség.

- A legitimisták a jogfolytonosságot ugy állitják oda - folytatja Rassay -, mint azoknak a kivánságát, akik nemcsak a koronás fő jogfolytonosságáért, hanem a nép jogfolytonosságáért is küzdenek. Mi a nép jogfolytonosságáért küzdünk! Ez szintársulat 2 milliárdot kapott külföldi propaganda céljaira akkor, amikor fontos szociális célokra megközelítőleg sem áll ekkora összeg rendelkezésre. Önök láthatták beszédeinkből, hogy mi a törvény mesgyéjén haladva akarjuk megvivni a harcot és a demagógiát ellökjük magunktól akkor is, ha az vérlázító igazságokkal volna alátámasztható.

- Mi polgártársaink értelmére és nem a tömeg szenvedélyére appellálunk, mi győzni és nem izgatni akarunk, de a mi harcunk tempójának a kulcsa a kormány kezében van.

- Mi ezen a téren maradunk mindaddig, amíg a kormányzat biztosítja a politikai küzdelem törvényes formáit. Azonban, ha a kormány az erőszak és törvénytelenség fegyverét viszi a küzdelembe, vagy türi hogy azt beledobják a választás mérlegébe, akkor mi is kénytelenek leszünk a harcnak ilyen formájához alkalmazkodni. Nekünk az erőszak eszköze nem áll ren-delkezésünkre, de rendelkezésünkre áll az az erő, hogy kíméletlenül mutassunk rá a nép szenvedésének okaira és fölgyújtsuk a polgárság lelkében az önérzet és önmegbecsülés érzését. Ezt a figyelmeztetést el kellett mondanunk most, első vidéki megmozdulásunk alkalmából. A kormányon áll a választás. De ha a választási küzdelem formája, hangja, tempója a kormány kezében is van, a siker egyedül önökön és Magyarország demokratikus közönségén múlik.

Rassay beszéde frenetikus hatást váltott ki.

Sándor Pál:
- A magyar kereskedelem a tönk szélén van és ha a pénzügyminiszter nem változtat mai adópolitikáján, ez csak rosszra vezethet.

Huska Vilmos a kisiparosok nevében beszélt. Létay Ernő pedig a mezőgazdaság és a kisgazdák helyzetét ismertette.
Fábián Béla az Egységes Keresztény és Keresztyén Kisgazda, Földmives és Polgári Pártot ahhoz a zengerájhoz hasonlította, amely ajtajára irta, hogy: „Itt az első magyar honvéd női zsidó lengyel fuvószenekar hangversenyez”. Ha Bethlen csakugyan olyan liberális, álljon ki közvélemény elé és jelentse ki, hogy azok a sérelmek, amelyek a magyar liberalizmust az elmult esztendőkben érték, az ő akaratán és hibáján kívül történtek.