Olyan országban, mely példátlanul sulyos válság után erejének teljes latbavetésével küzd az egyensuly helyreállitásáért, kisebbfontosságu pénzügyi kérdéseknek is nagy a sulya, különösen, ha az alárendelt kérdésekhez is politikai következmények füződnek.

Hogy a stabilizált magyar papirkoronáról milyen érccel fundált uj pénzegységre megyünk át, egymagában nem fontos. Az uj pénz kell, hogy a saját szükségleteinkhez simuljon, ne legyen idegen a tömegek előtt, ne üssön el tulságosan a környező államok valutájától, de fölösleges kötelékekkel se füzzön senkihez se bennünket.

Ezek azok a tulajdonságok, amiket az uj pénztől megkövetelünk. Hetek óta elcsöndesedtek a viták abban a kérdésben, mi legyen az uj pénz és hogyan arányuljon a régi papirkoronához, de a kulisszák mögött annál nagyobb harc folyik.

Az a kisérlet, hogy az osztrák shilling mintájára, 10.000 papirkoronából csináljuk meg az uj pénzt, kudarcot vallott. Joggal. A tizezres átszámitás könnyü és kényelmes, de az uj magyar pénz sorsát az osztrák shillingéhez füzni könnyelmü és kockázatos vállalkozás.

Az osztrák pénz sorsa bizonytalan, mint az osztrák respublika sorsa, mennyi szenvedélyes vita, milyen tajtékzó hullámok fognak még körülötte fölviharzani. Magyarország politikai vezetősége és közvéleménye sohasem utasitotta el teljesen a többé-kevésbé laza dunai gazdasági egység gondolatát, amellyel bizonyos – nyugati – diplomáciai körök a trianoni és saintgermaini békék katasztrofális következményeit kiküszöbölni igyekeznek.

Nem ideális meggondolások kényszeritik erre ezeket a köröket, hanem a saját jól fölfogott gazdasági érdekeik, sulyos veszteségek, amiket a dunai medence gazdasági rendjének fölbontása és egyensulyának fölboritása saját maguknak okozott.

De azt, hogy e sérelmeket mi orvosoljuk és mi vállaljuk a sebészi beavatkozás után a tüneti kezelések kockázatát is, azt már igazán nem lehet tőlünk megkivánni. S ezért nyomatékkel kell tiltakoznunk a legujabb kisérlet ellen is, amely a 20.000 papirkoronából alkotott tallér leple alatt a duplashillinget akarja a magyar gazdaságba becsempészni.

Huszezer korona – két osztrák shilling és ezzel megint csak ott volnánk, ahol a mádi zsidó, megint csak oda volnánk kötözve az osztrák pénzhez. Hogy milyen technikai érveket lehet a huszezres egység ellen fölsorakoztatni, arról nem is szólunk. Tulnagy és tulnehézkes és az orosz „cservonec" példája mutatja, hogy bár skolasztikusnak tetszik is ez az érvelés, bizony, a tulnagy pénz tőkeszegény országban tulnagy zavarokat okozhat s időnként és helyenként valósággal meg is bénithatja a forgalmat.