Pesthy Pál igazságügyminiszter három óra hosszat charlestonozott a Péle Méle-ben és reggel negyedhatkor azt kérdezte: „Nekem is el muszáj mennem?”

Szerdán éjjel 1 órakor a Nagymező-utcai „Kék madár” mulatóban, amelyet az éjjeli Budapest „Pelach-Melack” néven becéz (minthogy azelőtt Péle-Méle volt a neve), beállitott egy hattagu társaság és helyet foglalt egy nagy asztalnál, pezsgőt bontott és vidám szórakozásba kezdett a jazz-zenekar hangjai mellett. Az urak fölváltva táncoltak shymmit, tangót és charlestont a társaságukban levő hölggyel, aki szépsége révén állandóan a helyiség érdeklődésének központjában állott, de különösen sokat táncolt vele a társaságnak egyik katonásan rövidre nyirott haju, vidám tagja, akiről csakhamar kiderült, hogy nem más, mint Pesthy Pál igazságügyminiszter, a nagybeteg belügyminiszter helyettese.

A minisztert a helyiségben tartózkodó Ferenczy Károly szinész ismerte föl először, aki fölfedezéséről természetesen azonnal értesitette a tulajdonost. Szempillantás alatt futó tüzként terjedt el a vendégek között a hir, hogy milyen előkelő látogatója van a lokálnak. A pincérek 38 fokos lázzal sürgölődtek az asztal körül, a kis táncosnők áhitattal figyelték a magyar-pecsétőr napbarnitott, férfias profilját, amint a jazz-zene hangjaira vidáman poharazott vendégeivel, majd sokszor maga is táncra perdült s a tulajdonos szerint, ugy ropta a charlestont, mint a legkitünőbb amatőr. Hajnali ötig tartott a mulatozás, közben – záróra lévén – kioltották a lámpák egy részét s a társaság ugy üldögélt most már a félhomályban és zene nélkül negyed hatig. A vendégek nagyrésze már eltávozott, az ügyeletes rendőrfogalmazó is az ajtóban állott már, távozásra készen, amikor a tulajdonos odaállott a nagyuri vendég asztala elé és fájdalommal jelentette, hogy
-Záróra, kegyelmes uram…
Pesthy erre vidáman megkérdezte:
-Hát nekem is el muszáj mennem?
A tulajdonos mosolygott, Pesthy is mosolygott, a rendőrfogalmazó is mosolygott, a főpincér is, ugyszólván mindenki mosolygott.
-Nahát akkor fizetni – mondta az igazságügyminiszter.

Hat üveg pezsgőt fogyasztott a vidám társaság, a cechet a gavallér igazságügyminiszter fizette. Két darab milliós bankjegyet adott át a főpincérnek, amelyből némi aprópénzt még vissza is kapott. Az ajtóban a rendőrfogalmazó jelentkezni akart az igazságügyminiszternél, aki helyettes belügyminiszter lévén, legfelsőbb föllebbvalója is volt e pillanatban, a helyettes belügyminiszter azonban egy kézlegyintéssel elháritotta magától a jelentkezést. Azzal vidáman beszálltak a rájuk várakozó autóba s elhajtottak.

A Péle-Méle tulajdonossal azóta minden éjjel az ajtóban állnak és várnak. Hátha megint bejön Pesthy Pál kegyelmes úr…