A kartelek idézik elő a drágaságot
Szerintem az élet megdrágításához nagyban járul hozzá a kartelek jelenlegi szabad garázdálkodása.
Azok a liberális mamut-vállalatok és tőkeérdekeltségek, akik az utóbbi években mindig a „szabad versenyen" nyargaltak, most, amidőn módjuk volna ezt gyakorolni, megakadályozzák azzal, hogy véd- és dacszövetségbe (kartelbe) lépve, nem a termelési költségek áraihoz viszonyítva szabják meg az árakat, hanem úgy diktálják, ahogy nekik tetszik. Bármelyik ipari termelési árat veszem, mindenütt beleütközöm a kartelbe.
Az építkezés azért nem tud megindulni, mert az összes építőanyagokat karteleken keresztül lehet csak beszerezni. Tehetetlenül állunk a lakáskérdéssel szemben, azért, mert a magántőke a mai építési-anyagok mellett nem találja meg számítását és tartózkodik az építkezéstől.
Ha figyelembe vesszük, hogy a mindenütt található magyar földből gyártott téglát 40%-kal adják drágábban a békeparitásnál és nálunk 70%-kal drágább a cement, mint külföldön csak azért, mert ezen cikkben is egyeduralom van, amit a Magyar Általános Kőszénbánya Rt. biztosított magának. Sok százezer és millió ember rovására.
Ha akadnak vállalkozók, akik cementgyárat létesítenek, a M. Á. K. nem az árakkal versenyez vele, hanem összevásárolja részvényének többségét és egyszerűen megszünteti a több száz munkással dolgozó cementgyárát; példa rá a villányi eset.
Ha a textil működését figyeljük, azt látjuk, hogy két oldalról is bebiztosítottnak érzi magát. Az egyik a vámvédelem, a másik pedig a közszállítási szabályrendelet azon szakasza, amely kimondja, hogy közszállításnál és közmunkánál csak hazai gyártmányú anyaggal lehet pályázni.
Ezen szép és nemes intézkedést a textilgyárak úgy használják ki, hogy egyszerűen kartelbe lépve, az állam, város, vagy bármely más hatósági szerv által kiírt pályázatokra együttesen teszik meg ajánlataikat, diktatorikus módon, mert tudják azt, hogy külföldi anyaggal nem lehet pályázni, a belföldi termelést pedig a kartel uralja.
Merészségüket annyira fokozzák, hogy legitim vállalkozóknak, kereskedőknek, szövetkezeteknek ilyen pályázatok alkalmával sem anyagmintát, sem pedig árat nem adnak, rendelést nem vesznek fel, nehogy pályázatuknál konkurens legyen. Ő maga pedig diktálja az árakat és feltételeket; példa rá a legutóbb megtartott állami és fővárosi pályázatok eredménye. Sokkal drágábban tették meg ajánlatukat a sok ezer méter szállításra, mint azt bármelyik gyár lerakatában, kicsinybeni mennyiségben be lehet szerezni.
Amint fenn áll a tőkének ez a véd- és dacszövetsége, az építési anyagoknál és a textilnél, épp úgy megvan a bőrnél, vasnál, fánál, tejnél, szénnél stb. Pedig csak ha az utóbbit veszem tekintetbe is, a szénkartel diktatoriáját érzi egész gazdasági életünk. Hisz a szén ára, irányítója és szabályzója egész gazdasági termelésünknek, közlekedésünknek, világításunknak stb.
Vasgyáraink a multban kiszolgálták közvetlen a nagyobb fogyasztó iparosainkat, most, hogy kartelbe léptek, felemelt szabott árakon csak közvetítők közbejöttével vásárolhat az iparos, úgy, hogy ezen a téren is a helyzet ma az, hogy a súlyos vámmal terhelt külföldi vasárú 25%-kal olcsóbb a kartel árainál, azonban, hogy a monopóliumot teljesen uralja, bizonyíték arra, hogy a kartel ilyen szükség esetekben indokolt behozatalt is meg tud akadályozni.
Ezen nyersanyagok drágasága folytán nem tud a magyar iparos exportképes lenni, a belföld fogyasztásánál pedig legtöbbször az iparost okozza, hogy drága az iparcikk és ezért nem bírja megfizetni, ami maga után vonja a gazdasági stagnációt.
Ez úton hívom fel a kormány figyelmét, hogy sürgősen hozzon törvényt a kartelek szigorú megrendszabályozására, mert amit ma a megcsonkított ország népének kiuzsorázásával végbe visznek, az nem más, mint a tőke modern rablása a védtelen közülettel szemben, mit tűrni tovább nem szabad.
.jpg "Az aratás és a fegyvergyakorlatok")
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!