Különös kivánsággal jelentkezett a főkapitányságon egy dult arcu, megviselt külsejü férfi. Az izgatott ember könyörögve kérte a rendőrséget, hogy zárják le, mert attól fél, hogy gyilkosságot fog elkövetni.

Kihallgatásakor elmondotta, hogy Meller Adolfnak hivják, most 38 éves és a háboru kitöréséig a külföldön is ismert artista volt. Boldog családi élete volt, sokat keresett és feleségével a legnagyobb egyetértésben élt. Amikor azonban kiütött a háboru, bevonult a katonasághoz és csakhamar hadirokkant lett. Hosszas gyógykezelés után gyógyithatatlan betegen tért vissza otthonába, de felesége most már nem szivesen látta mint rokkant embert. Bánatában elbujdosott, könyöradományokból tengette életét, mostanáig, míg végül most azt a rettenetes változást vette észre magán, hogy egy legyőzhetetlen kényszer felesége meggyilkolására vagy öngyilkosságra készteti.

Nem vállalhat felelősséget, mondotta a kétségbeesett ember, hogy nem fog-e gyilkolni, vegyék tehát őrizetbe. A főkapitányságon teljesitették Meller Adolf kérelmét és egyelőre a rendőrségen őrzik, amig vissza nem nyeri nyugalmát.