A Föld történetének legrégibb korszaka, amelyben már a fizikai körülmények lehetővé tették, hogy szerves élet a Földön megjelenhessen, az őskorszak (archai vagy azoi korszak) volt. Az archai korszak üledékeiben azonban, mint a másik elnevezése, az azoi név kifejezi (azoikus = életnélküli), ezideig még a szerves életnek semmi nyomát nem találták.

Az archaikum után következő eozoi korszak azonban, mint Walcott kutatásai kiderítették, annál gazdagabb flórát és faunát tüntet fel. Az eozoi korszakból eddig egysejtűek, szivacsok, tüskebőrűek, kagylók, csigák, férgek és izeltlábú állatok ismeretesek. A fejlődés törvényével ellenkezne, hogy egyszerre ilyen magas szervezettségű állatvilág jelenjen meg a földön, tehát kézenfekvőnek látszott már eddig is az a következtetés, hogy az archai periódusban is kellett szerves életnek lenni.

Hogy azonban mindezideig nem találták semmi nyomát a szerves életnek az archaikus üledékekben, az nagyon könnyen magyarázható az archaikus kőzeteket évmilliókon keresztül ért átalakító hatásokkal melyek szinte kizárják, hogy annyi átalakulás után a szerves élet bármi nyoma is megmaradjon a kőzetben.

A legújabb időkben egy amerikai paleontológus, J. W. Gruner világosságot derített az archaikus élet problémájára. Gruner az északamerikai nagy tavak vidékén egy vasérctelepet kutatott át. A vasérctelep közvetlen az archaikumon fekszik, finomszemű kovás kőzetben. A kőzetből csiszolatokat készítve, Gruner a csiszolatokban moszatok és vasbaktériumok nyomait fedezte fel.

Az algák a botanikusok vizsgálatai szerint a kékeszöld tengeri moszatok sorába tartoztak, mégpedig az Inactis és Microcoleus genusokba. Gruner az eredményen felbuzdulva, egy másik helyen is kutatni kezdett, egy konglomeratos rétegben, amely konglomerat közvetlen az archaikum felett fekszik.

Ebben a konglomeratban szintén megtalálta a moszatokat és baktériumokat. Ezután felkutatva a konglomerat eredési helyét, megállapította, hogy a konglomerat darabjai, melyeknek csiszolataiban a moszatokat megtalálta, archaikus közelből származnak. Megcsiszolta a szálban álló kőzetet és a moszatokat ismét megtalálta.

Gruner kutatásai után tehát megállapított ténynek vehetjük, hogy az archaikumban már volt szerves élet Egy régi elmélet vált tehát valóra és megbizonyosodtunk arról, hogy bár az archaikum kőzetei az összes kőzetek között a legtöbb átalakulást szenvedték a nagy nyomás és magas hőmérséklet folytán, mégis egyes kedvező esetekben megmaradtak bennök kövületek, melyek a tudomány szempontjából megbecsülhetetlen értéket jelentenek.

Dr. Kutassy Endre.