Atlanti-óceán kanadai partján fekszik Új-Braunschweig tartomány fővárosa a kis St. John. Szerényen húzódik meg a Fundy-öböl mélyén, melyet sok-sok évezred alatt vájt ki a hullámverés.  Ebbe az öbölbe torkollik épp a városka lábánál a hasonnevű folyócska. Magas sziklák között gyors lejtéssel közeledik a tenger felé s mivel vize a kemény talajban még nem tudott elég mély ágyat vájni magának, kénytelen öt méter magasságból gyönyörű eséssel belevetni magát a tengerbe.

Pompás látvány ez, melyben kényelmesen gyönyörködhetik mindenki, mert épp a vízesés felett két hatalmas híd íveli át a folyócskát. Tajtékozva rohan alattuk a százötven méter széles folyó a mélységbe, hogy aztán eltűnjön a végtelen Oceán mindent felhörpintő szájában. De aki nem átalja ezt a látványosságot huzamosabb ideig élvezni, rövidesen igen érdekes színjátéknak lesz tanujává.

Egyszer csak a nyílt Oceán felől nagyobb hullámok hömpölyögnek egymás hátán az öböl nyilása felé. Hatalmas víztömegek törnek be a csendes öbölbe s percek alatt nyolc-kilenc méterrel duzzasztják meg az öböl vizét. Itt a dagály! Borzalmas erővel nyújtózkodik az oceán s ahol egy kis rés nyílik, habzó árja beront a szárazföld belsejébe.

Visszafelé tólja a feléje siető folyókat, sőt itt a St. John folyó torkolatánál rohanásával egészen tréfás játékot űz. Megfordítja a folyó vízesését. .Míg azelőtt a folyó ötméteres eséssel torkolt a tengerbe, most a dagály hullámai három méteres eséssel zuhognak vissza a folyóba. Órák multával, mikor beáll az apály, húzódnak csak vissza az ostromló hullámok.

Mind kisebb, kisebb lesz a befelé áramló víztömegek magassága, majd a tenger visszafordul és lassan egy szintbe kerül a folyó felületével. Aztán a folyó lesz úrrá. Visszalöki a tengert apadó medrébe. A vízesés pedig kezd nőni. Mindig magasabb és magasabb lesz, végül eléri ismét öt méteres magasságát. S így folyik nap-nap mellett ez a felséges birkózás a folyó és tenger között a bámuló ember gyönyörűségére.