A közforgalmú vasút centennáriumát az egész művelt világ ünnepli. Minden időknek egyik legnagyobb technikai tette, a közforgalmú vasút a XIX. század terméke. 1825 szeptember 27-én adták át ugyanis a forgalomnak Angliában a stockton-darlingtoni vasutat, a világnak első közforgalmú vasútját. A legújabb kornak ez a világcsodája, eszerint mostanában volt százesztendős.

A korábbi időknek egyetlenegy szellemi teljesítménye sem idézett elő olyan hatást, mint a könyvnyomtatás művészetének feltalálása. Általa szárnyai nőttek az eszmének. Hasonló világátalakító hatása volt a száz esztendővel ezelőtt létesült közforgalmú vasútnak. Általa szárnyai nőttek az anyagi tehernek.

Ahhoz hogy a könyvnyomtatás művészete által felgyujtott szellemi világ és az elmult száz esztendő alatt soha nem remélt fénnyel világított és a földkerekség nagy részéről elűzte a sötétséget, legnagyobb mértékben a vasutak járultak hozzá.

Találóan állapítja meg a nagy angol történetíró Macaulay: „Az emberi szellem vívmányai közül az ábécének és a könyvnyomtatás művészetének egyedüli kivételével azok járultak hozzá leginkább a civilizáció emeléséhez, amelyek a távolságokat megrövidítették”.

Ezek között a vívmányok között nyilván az első helyek egyikét foglalja el: a vasút. A vasút centennáriumán bizonyára érdemes azokra a szárnypróbálgatásokra, kíséretekre és ma szinte hihetetlennek látszó küzdelmekre visszaemlékezni, amelyek eredménye lett száz esztendővel ezelőtt a közforgalmú vasút.

A vasút fogalma és feladata. A vasút olyan szállításra szolgáló út, amelyen a járóművek számára a pálya vasvágánnyal van ellátva és ezen a járóművek mozgása kényszerítve van. A vasúti vágányon, a sínpályán való közlekedésnek e szerint a kényszermozgás a jellemzője. A vasvágánynak a célja a járóművek kerekei és a pálya közötti surlódást, más szóval az ellenállást csökkenteni és az által a pálya teljesítőképességét növelni.

A szárazföldi közlekedés fejlődése elsősorban valóban a pálya és járómű kerekei között levő ellenállás csökkenésében mutatkozik. Az ellenállás csökkentésére építettek az ókori kultúrnépek földutak helyett símaburkolatú kőutakat.

Bizonyára az ókori egyiptomiak az elsők, akinek az útpálya súrlódásának legyőzése nagy gondot okozott. Ha az ókor hét világcsodája közül a legelsőre, a 2710 esztendővel Kr. e. épített, két és fél millió köbméter falazatot magában foglaló, kolosszális súlyú Cheops-piramisra gondolunk, amely építményben az egyes kvadereknek a nagysága egy köbméter volt, elképzelhetjük, hogy az építés vezetőinek mennyi gondolkodni és tennivalót adott a szállítás problémája.

És ha e mellett figyelembe vesszük, hogy az egyiptomiak még abban időben nem ismerték a gördítést, úgy hogy a nagy kőtömböket a bányákból a Nílusig és a folyón-szállítás után a Nílustól az építés színhelyére egyszerűen szánkón való csúsztatással húzták, nyilvánvaló hogy erre a célra mindenekelőtt szilárd, jól épített, sima burkolatú kőutakra volt szükségük. De még ha ilyenek rendelkezésükre állottak is, szállítási technikájuk alacsony volta miatt óriási mennyiségű emberi erőt kellett a szállításra igénybevenniök.

Nem túloz tehát Herodotos, amikor azt írja, hogy „tízszer tízezer ember" szállította a követ a kőbányákból a Nílusig, és ugyanennyi a hajón megérkezett követ az építés színhelyére. És ez a rabszolgasereg megelőzően tíz esztendeig dolgozott az úton, „amelyen a köveket húzták”.

Nagy vasutakon a pálya és a járómű kerekei között levő surlódás tízszer kisebb, mint a makadám-országutakon, ugyanazzal a vontatóerővel tehát a vasúton tízszer nagyobb terhet lehet vontatni, mint a makadám-országúton. Látni ebből a példából is, hogy a síma, kis surlódású sínpálya következtében mennyivel teljesítőképesebb a vasút, mint a közút.

A vasvágány alkalmazása hosszas kísérletezés után lehetővé tette azt is, hogy vontató erő gyanánt az eleinte alkalmazott emberi, majd állati erő helyett a mechanikai erőt, és pedig mindenek előtt a gőzerőt alkalmazzuk. A gőzerő adta a vasútnak azt a nagy jelentőséget, amelynek ma is birtokában van.

Nagy tömegeknek gyors szállítása a jellemzője és tulajdonképeni feladata a vasútnak. A vasutat főképpen ez a tulajdonsága különbözteti meg a közutaktól és a viziutaktól. A közutakon ma már lehetséges gyorsszállítás, de ez egyidejűleg nem lehet nagytömegű. A viziutakon a tömeges szállítás lehetősége meg van, de a vasúton elérhető sebesség nem lehetséges.

A vasút a közúthoz és viziúthoz viszonyított előnyeit a sínpályának és a lokomotívnak köszöni. Sínpálya és lokomotív a vasút lényege. Ezek fejlődésének története: a vasút története.