Teljes rendre és nyugalomra van szüksége az országnak. Ahogy mondják: konszolidációra és ahogy mindnyája értjük: békére, oly állapotokra, aminők békében voltak.

Békében pedig ugy volt, hogy ha valakit megidéztek a rendőrségre, már tönkrement ember volt és az egész város megmozdult, hogy a lapok ki ne irják a szerencsétlen teremtés nevét.

Na? Ki nem ült már? És a ki nem ült még, fog ülni. A forradalom, a kommün, az ellenforradalom és a rendcsinálás korszaka – bármilyen furcsán is hangzik is – megtanították az embereket ülni.

Eljutottunk oda, hogy már a legfőbb rendőr is ül.

Kezdünk hozzászokni, hogy lassankint mindnyájan csücsülni fogunk. Ki ezért, ki azért. Ki ártatlanul, ki megérdemelten.

Mert, hogy itt addig teljes rend és teljes béke nem lesz, amig mindnyájan nem ülünk, az biztos A kártyában ezt az játékot ugy hivják, hogy kvitt.

Mert a lelkek csak akkor fognak megnyugodni, ha mindnyájan kvittek leszünk. Milyen szomoru játék.