A vaspálya kialakításában jelentős haladás történt 1789-ben. Ekkor alkalmazott Jessop, Loughborugh község vasútján először gombafejű sínt, oly módon, hogy az a közút színe fölé kiemelkedett. Ez a sín már nagyobb terhek felvételére volt alkalmas, hogy azonban ellen biztosíttassék, a kerék talpát kiálló peremmel, nyomkarikával látta el .

Amíg tehát mindezideig a vasúti vágányon is a közúti kocsik közlekedtek, ezentúl erre a célra külön vasúti járóművek váltak szükségessé. Önálló, a közúti forgalomtól teljesen különböző vasúti üzemet kellelt ennélfogva berendezni.

Jessop sínje s a keréktalpnak nyom karimával való ellátása mérföldkő a vasút fejlődésében. A vasúti forgalom ekkor vált el a közúti forgalomtól: a vasút önálló közlekedési pálya lett.

A Jessop-sineket eleinte ú. n. fülekkel, később saruk segítségével erősítették a kereszttalpfákhoz. Ez az elrendezés volt alapja az Angliában ma is használt sarussínes rendszernek. Ezzel szemben az európai kontinensen a szélestalpú sinek rendszere vált általánossá

Ezt a sínt először 1830-ban az amerikai Stevens alkalmazta és Vignoles angol mérnök hozta át 1836-ban Angliában. Róla nevezik a szélestalpú sínt ma is Vignoles-sínnek.