- Sajnos, - jegyzi meg Lázár Béla dr. - azok a képek, melyeket Munkácsy Mihály fejlődésének második korszakában festett meg, túlnyomórészt Amerikában vannak és csak reprodukciókból ismerem őket. Ámde semmiféle reprodukció nem lehet olyan tökéletes, hogy művészi szempontból megbízható véleményt lehetne alkotni róla. Hiszen csak az eredeti kép megtekintése fedheti fel a technikának ama finomságait, melyekben a mester nagysága, ötlete, eredetisége rejlik. Éppen ezért elhatároztam, hogy könyvem második részének megírása előtt, lehetőleg még ebben az esztendőben, Amerikába utazom, ahol megtekintem az egyes műgyűjtők birtokában lévő eredeti Munkácsy-képeket, hogy ilyeténképpen teljessé tegyem Munkácsy-monográfiámat.

- Milyennek látja e pillanatban a magyar festészet jövőjét és festőink helyzetét?
- Feltétlenül bízom és mindenkinek az optimizmus lenne a kötelessége. Nincsen veszélyesebb dolog ennél az általános savanyúságnál és orrlógatásnál. Az emberek egymásnak veszik el az életkedvét, ez már tömeghisztéria. A művásárlási kedv az elmúlt év első néhány hónapjában elég jó volt, de márciustól kezdve decemberig fokozatosan és megdöbbentően hanyatlott. A karácsonyi vásár már ismét kielégítő volt. Bizony Budapesten nincsen több százötven-kétszáz műgyűjtőnél és ezzel szemben vagy ötezer festő van, aki meg akar élni.

És hozzáteszem nyomban: a magyar föld szinte ontja a nagyszerű tehetségeket. Ez az oka annak, hogy műgyűjtőink ma már szinte kizárólag hazai festők képeit vásárolják, mert az utóbbi években a külföldön olyan sikerrel szerepeltünk, hogy a magyar festmény valeur, komoly műérték lett még nemzetközi értelemben véve is. Legutóbb a londoni kiállításon tűnt fel a magyar piktura, még pedig olyan mérvben, hogy még az irigy és féltékeny német kritika is kénytelen volt erről tudomást venni és német lapok hasábokon keresztül méltatták a magyar zseni sikerét.