Lázár Béla Amerikába utazik Munkácsy Mihály képei után
Budapesti arány : 200 műgyűjtő és körülbelül 5000 festő …
Valamikor középiskolai tanár volt Lázár Béla. Debrecenbe nevezték ki az ottani reáliskolához. Ő maga így mondja el a nevezetes esemény történetét:
- Zsebemben a kinevezési okirattal, nagy önérzettel, de nem valami jó kedvvel utaztam Debrecenbe. Szívem, tanulmányaim a pesti muzeumokhoz kötöttek. De hát a parancs, az parancs. Megérkezésem után gondoltam, hogy első utamat a reáliskolához teszem, tisztelegni akartam az igazgatónál, jelenteni, hogy megérkeztem. Nem ismertem a járást, hát találomra megszólítok egy kis mezítlábas, tarisznyás fiút, aki éppen megy mellettem:
- Nem tudod öcsém, merre van a reáliskola?
- Dehogyisnem. Én is éppen oda megyek!
- Aztán mindek mégy oda?
- Mert oda járok a másodikba!
Hát éppen ennek az osztálynak lettem volna én az osztályfőnöke. Úgy megijedtem, hogy azon nyomban megfordultam és rohantam vissza a vasúthoz. Hogy én ezeknek a derék tanyai nebulóknak verjem fejébe a német grammatika szörnyű titkait és ezeknek tartsak művészeti előadást? Nem, ezt nem követelheti tőlem semmiféle miniszter. Így kerültem vissza Budapestre, ahol azután a Barcsay-utcai gimnáziumban lettem a magyar és német nyelv tanára … Most egy újabb nagy munkáját fejezte be Lázár, melyet az ifjú Munkácsyról írt. A könyv addig a korig megy, amely a Mester Siralomház című festményével záródik le.
- Sajnos, - jegyzi meg Lázár Béla dr. - azok a képek, melyeket Munkácsy Mihály fejlődésének második korszakában festett meg, túlnyomórészt Amerikában vannak és csak reprodukciókból ismerem őket. Ámde semmiféle reprodukció nem lehet olyan tökéletes, hogy művészi szempontból megbízható véleményt lehetne alkotni róla. Hiszen csak az eredeti kép megtekintése fedheti fel a technikának ama finomságait, melyekben a mester nagysága, ötlete, eredetisége rejlik. Éppen ezért elhatároztam, hogy könyvem második részének megírása előtt, lehetőleg még ebben az esztendőben, Amerikába utazom, ahol megtekintem az egyes műgyűjtők birtokában lévő eredeti Munkácsy-képeket, hogy ilyeténképpen teljessé tegyem Munkácsy-monográfiámat.
- Milyennek látja e pillanatban a magyar festészet jövőjét és festőink helyzetét?
- Feltétlenül bízom és mindenkinek az optimizmus lenne a kötelessége. Nincsen veszélyesebb dolog ennél az általános savanyúságnál és orrlógatásnál. Az emberek egymásnak veszik el az életkedvét, ez már tömeghisztéria. A művásárlási kedv az elmúlt év első néhány hónapjában elég jó volt, de márciustól kezdve decemberig fokozatosan és megdöbbentően hanyatlott. A karácsonyi vásár már ismét kielégítő volt. Bizony Budapesten nincsen több százötven-kétszáz műgyűjtőnél és ezzel szemben vagy ötezer festő van, aki meg akar élni.
És hozzáteszem nyomban: a magyar föld szinte ontja a nagyszerű tehetségeket. Ez az oka annak, hogy műgyűjtőink ma már szinte kizárólag hazai festők képeit vásárolják, mert az utóbbi években a külföldön olyan sikerrel szerepeltünk, hogy a magyar festmény valeur, komoly műérték lett még nemzetközi értelemben véve is. Legutóbb a londoni kiállításon tűnt fel a magyar piktura, még pedig olyan mérvben, hogy még az irigy és féltékeny német kritika is kénytelen volt erről tudomást venni és német lapok hasábokon keresztül méltatták a magyar zseni sikerét.
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!