A legutóbbi évek amerikai filmtermelése azt mutatja, hogy a burleszk hanyatlóban van. Chaplin, ennek a filmműfajnak utolérhetetlen mestere, elkedvetlenedett a burleszktől, hogy tragikus, tragikomikus szerepek és a filmrendezés problémái felé irányítsa figyelmét. Jött ugyan utána Buster Keaton, ő azonban a burleszkstílust határozottan megváltoztatta és sokszor egészen a vígjátékhoz vitte közel.

Harold Lloyd, Zigoto, Ham és a többiek is egyre ritkábban láthatók. Úgy látszik, az a helyzet, hogy az amerikai burleszk kezdi átengedni a teret a vígjátéknak, amelynek alkotásaiból az idei szezonban már Budapestre is egész sereg érkezett el: Elkártyázott feleség, Józsi, te csalsz! Férfipillangó, Nagytakarítás, Charley nénje, Három szoknya meg egy nadrág, és még jó néhány.

Valamennyi európai színpadi vígjátékból van átfilmesítve, valljuk meg, legtöbbje kevés sikerrel és kevés szerencsével. Amilyen originálisan és nagyszerűen kifejeződött az amerikai szellem a burleszkben, éppen annyira távol esik ettől a szellemtől az igazi vígjáték. Ehhez egyetemes társadalmi morál, a kultúrának, különösképpen a színpadi kultúrának erős tradíciója és a finom ötletek bősége szükséges, egyszóval olyan kellékek, amelyek az amerikaiakból teljességgel hiányoznak.

Az amerikai rendező a komponáláshoz, a téma frappáns és szerves összefogásához egyáltalán nem ért. Bizonyítják ezt vontatott és unalmas társadalmi drámák, szétfolyó cselekményvezetésükkel, aránytalanságaikkal és drámaiatlan betétjeik tömegével. Színpadi kultúrájuk fejletlenségét és tradíciótlanságát bizonyítani sem kell.

A burleszkben tudtak sokat adni, egyrészt azért, mert az egészen új lehetőségét jelentette a történet-kompoziciónak, illetve a komponálatlanságnak: hiszen a burleszk ötletek szvitszerű sorozatából áll, legtöbbször nincs eleje és nincs vége, hanem csak az önmagát játszó burleszkhős életének néhány epizódját foglalja össze. A burleszkeket nem is kidolgozott szcenárium alapján rendezik, hanem az ú. n. synopsisból, a meseleírásból, amelyhez hozzá van kapcsolva a darabban felhasználható ötleteknek és trükköknek, a gage-eknek a sora.

A burleszkben pompásan érvényre jut az amerikaiak vaskos és goromba humora, a vígjátékhoz azonban könnyed szellemesség és rafinált esprit kell: ez pedig nem található a business-manek országában. Éppoly kevéssé a harmadik kellék: a felülemelkedni tudó morális ítélkezni tudás, amely szintén hatalmas távolságra esik a jenkiktől, a nyárspolgári szűk látókör, a hipokrita és prűd moralizálás embereitől.

Ami az eddigi amerikai vígjátékban értéknek mutatkozott, az egyszerűen a burleszk hagyománya: itt-ott a fejtetőre állított helyzetek nyersebb ötletei, ezeknek rutinos, trükkös kivitele nyújt mulattató tisztásokat az unalmasan és nehézkesen összekuszált cselekményvezetés bozótjaiban.

Hevesy Iván