Páris, június 20.
A kormány válság vasárnap uj stádiumba jutott, mert Herriot köztársaság elnökének a kormányalakításra nyert megbízását.

Előrelátható volt, hogy Herriot kormányalakítása sokkal nagyobb nehézségekkel fog járni, mint bármely más politikus kísérlete, de hogy 24 óra alatt meghiúsuljon, arra csak nagyon kevesen számítottak. Herriot a szombatról vasárnapra virradó éjszakát is tárgyalásokkal töltötte, főleg Pietryt és Bokanovskyt akarta a kormányban való részvételre reábírni. Bokanovsky azonban a pénzügyi módszerek tekintetében vallott eltérő fölfogása miatt tagadta meg közreműködését, mire Pletry is visszavonta tárcavállalási igéretét.

Egyrészt csak a körülmények, másrészt az, hogy az egész jobboldal mérhetetlen ellenszenvvel fogadta Herriot kormányalakítását, amely odáig terjedt, hogy a frank további árzuhanását is képesek lettek volna politikai okokból fölidézni, arra birta Herriot-t, hogy elálljon a kormányalakítástól. Vasárnap reggel, amikor Herriot bejelentette az alelnöknek, hogy nem alakit kormányt, az Elyeéeből való távozása után az ujságirók tömege fogta körül. Az elnök rosszkedvűnek látszott és kijelentette, hogy olyan pénzügyi tervekkel jött volna, amelyekkel mérsékli a tulmagas adókat, de megadóztatja a háborus vagyonokat és az örökségeket.

Amidőn látta, hogy politikai okokból gáncsolják el pénzügyi terveit, visszaadta megbízatását és azt ajánlotta a köztársaság elnökének, hogy ujból Briand-t bízza meg a kormányalakítással. Doumergue elnök nyomban magához hivatta Briand-t, aki a kormány alakítására szóló megbízást elvállalta.

Briand nyomban tárgyalásokat kezdett a lemondott kormány tagjaival, valamint Poincaréval, akinek ismét fölajánlotta a pénzügyi tárcát Az elnöktől való távozása után Briand kijelentette, hogy föladata most könnyebb, mint első alkalommal, mert a legszélesebb alapokon nyugvó koalíciós kormányt akarja megalakítani és Herriot is ebben az irányban dolgozott.