Mogyoródnál a villamos mentén a krumpliföldön él, hogy megnevettesse a szomoru embereket

Különös lakás szabadult föl vasárnap a főváros közelében, alig félórányira Sashalomtól, amely tudvalevően a delejes asszonyról nevezetes. Ez a furcsa lakás és lakója már csaknem olyan hires ezen a vidéken, mint amilyen Wunderlichné volt.

Amikor a gödöllői helyiérdekü vasút Kerepes és Mogyoród között halad, az utasok az ablakhoz tódulnak és lesik a krumpliföldet, amelynek közepén kis földturás emelkedik. A gyanutlan ember csak két óriási madárijesztőt lát, kitárt kézzel, ócska cilinderrel. Azonban abban a pillanatban, amikor a villamosvasut a jeles krumplitáblához ér, a földturás mögül hirtelen fölbukkan egy élő madárijesztő, ugyanolyan roggyant cilinderrel, rojtos kabátban, mint ahogy a két igazi madárijesztőt maszkirozták és éppen ugy kitárja karját is, ahogy a két igazi.

Az utasok kendőt lobogtatnak, üdvrivalgással fogadják az élő madárijesztőt, aki kedélyesen fogadja az üdvözlést, megemeli cilinderét, jóizüen visszanevet a sok derült arcra és láthatóan örül, hogy megnevettette a vonat publikumát.

Ettől kezdve a vonaton mindenki csak róla beszél, az utasok elmondják egymásnak a különös ember különös történetét és az idegenek csodálkozással hallják, hogy ez a madárijesztőnek öltözött ember egy tréfás öreg úr, aki nyári passzióból krumpliföldjén barlanglakást ásott magának s már két hónap óta lakik itt, holott ezzel egyáltalán nem kénytelen, mert ez az öreg úr Sperling Péter nyugalmazott plébános, akinek az egyházmegyétől szép nyugdija van s akinek testvérei Kerepesen és Mogyoródon dusgazdag emberek.

A talányra, hogy Sperling plébános miért lakik a krumpliföldön és miért szórakoztatja a madárijesztő jelmezében az utasokat, kiváncsi lett a gödöllői esperes is, akinél két héttel ezelőtt látogatást tett az öreg pap. Sperling igy felelt:

- Az ember manapság az emberek között csak keserves dolgokat lát és hall, ezért elhatároztam, hgoy teljes magányosságban fogok élni. De fáj nekem, hogy az emberek olyan szomoruak s ezért, ahogy lehet, megnevettetem őket. Mindebben nagyon sok életbölcsesség és altruiumus lehet, az esperes azonban, természetesen, a programot mégsem helyeselhette és ezért figyelmeztette a nyugalmazott plébánost, hogy óvakodjék az olyan viselkedéstől, amely nem fér össze a papi méltósággal.

Sperling meghallgatta a figyelmeztetést és meg is igérte, hogy nem fog szégyent hozni a papi reverendára. Ezzel visszament kis barlanglakásába és ettől kezdve két hétig nem jött elő a primitiv barlangból, táplálékát késő este szerezte be, ugy, hogy napvilágnál két hétig nem is látták. Már azt hitték, hogy letett a nyilvános szereplésről.

Most szombaton azonban, nagy meglepetésre, a reggeli zsufolt vonatnál ujból kiuzgrott a barlangból excentrikus jelmezében az öreg úr, aki most vidám gesztussal - pödörte bajuszát. Most már tehát bajusszal jelent meg, hogy ne vessék szemére a papi méltóságot. Két hétig növesztette ezt a bajuszt, ezért nem jött elő ennyi ideig.

Az öreg bölcsnek azonban, aki azt hitte, hogy bajusszal most már nyugodtan élhet kedvtelésének, mindezek után végül a hatósággal gyült meg a baja. Mogyoród község elöljárósága sem találta ugyanis elfogadhatónak az öreg úr népviditó szándékát és ezért szombaton délután a mogyoródi elöljáróság kiszállt a barlanghoz, amely egészen a föld alatt van, alig egylépésnyi lyuk, de kívül két tábla figyelmezteti az érkezőket a következőkre: "A lábakat tessék letörölni!" "A kaput ne tessék nyitva hagyni!"

A bizottság mindezt tudomásul vette s ezek után kapacitálni kezdte a remetét, hogy térjen vissza kitünő mogyoródi lakására, azonban Sperling erre nem volt hajlandó. Végül is a bizottság megállapitotta, hogy a barlanglakás életveszélyes és elrendelte a plébános kilakoltatását. Vasárnap már hiába várták a vonatok utasai, hogy az öreg bölcs megnevettesse őket, a barlang már üres volt s csak a két élettelen madárijesztő meredezik a krumpliföldön zord és rideg tárgyilagossággal. Már megint nem nevetnek az emberek.