Szinházi esték

Kétszáz meghívott pesti notabilitás előtt tartották meg a Riviéra főpróbáját, esti nyolc órai kezdettel és a kritikusok frakkban, a hölgyek nagyrésze pedig estélyiruhában jelent meg ezen a rögtönözött Theatre paréen, melynek folytatása a Fészek-ben rendezett nagyszerű banketten nyert befejezést. Csak a földszinti ülőhelyeken lehetett helyetfoglalni, a páholyok közül csak az elsőemeleti bal hármaspáholyt nyitották ki, amelyben Reindhartdt, Molnár és Bárdos ültek.

A levegőben az a kellemes izgalom feszült, amely olyankor fogja el a közönséget, mikor valami régen várt, érdekesenk ígérkező esemény érkezik a teljesüléshez. Simonyi Mária fején aranyturbán ragyog, Gál Franciska barna crepe-georgette-ben ül férje mellett. Együtt van az irodalom és színészvilág majdnem minden számottevő tagja.

Ez a közönség és ez az izgalom mindennél jobban bizonyítja, hogy Molnár Ferenc milyen töretlenül tartja tekintélyét és minden gáncs, időmúlás ellenére is mikor elérkezik egy-egy Molnár-premier, éppen azzal a felcsigázott kíváncsisággal, türelmetlen lázzal várják mondanivalóit, mint tíz vagy tizenöt év előtt. Mert azzal előre tisztában van mindenki, hogy „valami” okvetlenül lesz a darabban, valami, ami eredeti, temperamentumos, frappiroz és azt a sajátságos szellemet árasztja, mely hol fanyarul, hol cinikusan, de mindig hatásosan és művészien csiszolt szépségben bontakozik ki a cselekmény tarka szövevényéből.

A Riviéra, mint egykor az Úri divat, szintén egy áruház miliőjében játszódik le. Színpadi hősei a kiszolgálókisasszony, az első segéd és az áruház dúsgazdag főnöke. Valójában azonban mindhárman csak szimbólumok, akiken keresztül azt az örök és izgalmas harcot érzékelteti meg Molnár, mellyel a proletárlány szépségével és ravaszságával a gazdagság felé tör és azt a meddő harcot mutatja be, melyet a peches ember a szerencsés emberrel vív, aki még abból is tőkét kovácsol, hogy a szeretője előzőleg már a peches ember babája volt, mert amint Misch úr, az első segéd mondja a dúsgazdag Casellának, aki elviszi tőle Lujza kisasszonyt: az uttöréssel járó minden felelősséget és veszedelmet már elhárítottam útjából és most már egy kényelmes, bonyodalmakat nem okozó szeretőt kap!

A peches ember Misch úr, az első segéd, a zseniális kirakatrendező, aki féltékenyen és dühösen hallja a nagy hírt, hogy az áruház Amerikában élő tulajdonosa, Casella Budapestre érkezett és mindjárt első látogatása alkalmával nemcsak flörtöt kezdett Lujzával, Misch szeretőjével, hanem célzást tett arra is, hogy magával viszi a Riviérára. Lujza is, Misch úr is érkezik, hogy ezt az ajánlatot nem lehet visszautasítani, de Misch legalább lelkileg ki akarja állni mind azt a vágyat, indulatot, amely elfojtva él benne.

Ezt a gondolatot Molnár mesterileg valósítja meg a színpadon és a bravuros író gazdag kelléktárával építi meg ennek a nagyszerű jelenetnek pilléreit. Nisch bort és pálinkát hozat és Lujzával együtt becsíp. És ekkor a részeg Misch végigéli a valóságban azt az életet, melynek a józan Misch megalkuvó bátortalanságában sohasem merne hőse lenni.