A frankhamisítás ügyének hullámai vasárnap átcsaptak a politikai élet vizeire is. Munkatársunknak alkalma volt arra, hogy beszéljen ebben az ügyben Apponyi Albert gróffal, aki a következőket jelentette ki:
- Őszintén bevallom, hogy a frankhamisítási ügyet sulyosabbnak tartom még az árvízkatasztrófánál is. Kétségtelen ugyanis, hogy magyar emberek által eszközöltetik olyan messze elágazó, épp oly ostoba, mint erkölcsileg elitélendő cselekmény, amely egy nagyhatalom pénzügyi érdekeit károsan érinti. Sulyosbitja ezt a helyzetet az a tarthatatlan tény, hogy a bünösök egyike bűnét olyan külügyminiszteriumi igazolvány segítségével követte el, amely a nemzetközi szokások szerint őt minden idegen ellenőrzéstől mentesíti.

- Senki sem akar ebből a magyar kormány bárminő részességére következtetni, de a tény azért megdöbbentő marad és pontos megállapítását kívánja annak, hogy minő uton juthatott tehát és kinek felelőségére a pénzhamisitó banda ágense ilyen igazolványhoz, sőt a corpus delictit tartalmazó podgyász darabjának lepecsételéséhez is. Itt csak egy dolog használhat az ügy minden szálának és egész gyökerének gyors és pontos kiderítése és a nyilvánosság elé állítása.

- Ne maradjon semmi, amiről tovább suttogni lehet. Egyideig várhatunk a világossággal, de sokáig nem! Nem szabad tehát ebben az ügyben ismétlődnie annak a jelenségnek, amely bizony nem befolyásolta előnyösen hazánk jó hírnevét, annak tudniillik, hogy vannak nyomozások, amelyek, bár a legnagyobb apparátussal folytattatnak, szinte rendszeresen eredménytelenek maradnak.
Nem tartom azt sem valami lélekemelő jelenségnek, hogy idegen rendőri közegek avatkoznak bele a bünügyi vizsgálatba.

- Végeredményben tehát ne áltassuk magunkat, lássunk tisztán abban, hogy nagyon komoly, az ország világpolitikai helyzetét érintő érdekről van szó és valóban nem képzelhető az a tényező, amelynek kimélése végett ezt a nagy érdeket veszedelmeztetni szabad volna.

Berky Gyula, az egységes párt egyik vezető tagja, a következőket mondotta a frankhamisitás ügyéről:
— Alaposan érdeklődtem a kérdés minden részlete iránt és mondhatom, hogy a frankhamisitás nem szimpla bűnügy, amely kizáróan a rendőrségre tartoznék. Nagyon természetes azonban, hogy amig a rendőri nyomozás befejezve nincs, semmiesetre sem lehet helyénvaló az ügy politikai részének firtatása. Amennyiben ugyanis idő előtt a nemzetgyülés elé, kerülne a frankhamisitás ügye, kikerülhetetlen lenne, hogy egyes politikusok ne szubjektív vagy pártpolitikai szempontból foglakozzanak a kérdéssel.

- Márpedig az ügyek semmiesetre sem pártpolitikai, hanem rendkívül sulyos országos politikai vonatkozásai vannak és már csak errevaló tekintettel is bizonyosra vehető, hogy ez a kérdés semmiesetre sem fog egyszerűen ad acta tétetni. Minynyájan azt akarjuk, hogy a bűnösök elvegyék méltó büntetésüket és mindnyájan meg vagyunk győződve arról, hogy ezt az ügyet nem lehet nem szabad mellékvágányra terelni. Hiszem, hogy mihelyt a nyomozás befejeződik, illetékes helyről nyomban intézkedés fog történni a nagyközönség tájékoztatásáról.

A frankhamisitási ügy belpolitikai és külpolitikai hátterét Rassay Károly a következő nagyérdekű nyilatkozatban világítja meg.

- Kezdettől fogva a legnagyobb aggodalommal néztem a frankhamisítás ügyét. Meg vagyok győződve, arról, hogy ennek az ügynek a jelentősége mellett eltörpülnek az - sajnos – oly gyakran megismétlődő eddigi botrányok. Minden okunk megvan arra, hogy követeljük a rendőrségtől és a kormánytól a világosságot és az eredményt. Teljes világosságot a nyomozásra! A kormánynak tudnia kellene, hogy a legfantasztikusabb hirek járnak szájról-szájra, nem kímélnek senkit. Most aktuális a katonai ellenőrzés megszüntetésének kérdése. A külföldi lapok hasábos tudósításokat irnak, előkelő közfunkcionáriusokat, politikai csoportokat szerepelnek az ügy mozgatói gyanánt. Hogyan akar a kormány megjelenni pár hónap mulva Genfben, ha brutális elszántsággal el nem löki magától a bünpártolás látszatát?

- Ki hiszi majd el, hogy a volt vezérkari ezredes, a császári és királyi kamarás a villamoson találkozik komornyikkal és a villamos padjain beszélik meg, hogy mikép fogják elárasztani hazafias fölbuzdulásból egész Európát hamis ezerfrankos bankjegyekkel? Valahol kell összekötő láncszemnek lenni! Ezt keresi a közvélemény, ezt kell meg találnia a rendőrségnek. Azt sem hiszi el senki, hogy ily vakmerő kalandnak a végrehajtása az eddig ismertté vált öt ember kezében van letéve. Bünösnek kell lenniök és a bün eszközeinek is elő kell kerülniök! A rendőrségnek tehát nem szabad elfelejtenie ebben az ügyben, hogy az eredménytelenség és a legkisebb homály a legsulyosabb támadás a magyar nemzet becsülete ellen.

- Ha a hőn óhajtott eredmény nem következik be, a legenergikusabb állásfoglalást kell követelnünk a törvényhozás részéről. Az az érzésem, hogy minden más eltörpül ma ennek az ügyünk mellett.

A szociáldemokrata párt álláspontját Peyer Károly a következőkben ismertette:
- A legnagyobb készséggel járunk hozzá ahhoz, hogy az árvízkatasztrófa ügyében egyöntetű állásfoglalás történjék a nemzetgyülésen. Ez azonban nem zárja ki és nem teszi fölöslegessé azt, hogy szóvátegye a parlamentben a frankhamisitás ügyét is és ha a kormány nem tartja kívánatosnak, hogy ez ugyanazon az ülésen történjék meg, tegyék lehetővé, hogy, a frankhamisitással a Háznak egy másik ülésén foglalkozzunk. Az országnak ugyanis joga van tudni: miért megy egymásután szabadságra a honvédelmi miniszter és az országos főkapitány?

- Tessék már egyszer véget vetni a titokzatosságnak és mondják meg végre: mi történik itt?!
Egyet tudok: bennünket senki semmiféle eszközzel sem fog visszatartani attól, hogy a frankhamisitás ügyének elposványosítását megakadályozzuk és lehetetlenné tegyük a nyomozás irányának olyasféle zsákutcába való terelését, amint ez az eddigi politikai pörökben történt.