Rendkívül érdekes válóperben ítélkezett nemrégiben az egyik konstantinápolyi bíróság. A panaszos, egy török asszony, azért akart elválni a férjétől, mert ez holdkórósságban szenvedett, és egyszer – alvajáró állapotában - revolveres merényletet akart elkövetni felesége ellen.

Történt, hogy egy éjszaka a férj behunyt szemmel fölkelt az ágyából és odalépett az íróasztalhoz – mindezt az asszony dermedten, tágranyílt szemekkel nézte – kivett az egyik fiókból egy töltött pisztolyt, majd odament felesége ágyához és a revolvert az asszony homlokának szegezte. A megrémült asszony nemhogy a menekülésre gondolt volna, hanem még moccanni sem mert az ijedtségtől: - egyszerre csak a férj habozni kezdett, néhány pillanatig gondolkozni látszott, majd leeresztette a revolvert, visszament az íróasztalhoz és betette a fiókba s ezután – szépen visszabújt az ágyába, magára húzta a takarót és másnap délig aludt: mikor pedig fölébredt, semmire sem emlékezett.

Az asszony válási oknak a félelmet jelölte meg, mert ezekután nem volt mersze urával együttélni. Ám a bíróság nem vette bebizonyítottnak a revolveres történet valóságát és elrendelt a férj elmeállapotának a megvizsgálását. Döntés csak ezután lesz.