A hasznosítható ásványok tekintetében Dél-Afrikát mint a meglepetések földjét szokás emlegetni. 1867-ben itten fedezték fel a gyémántmezőket, melyek az addig ismert gyémánttelepeket alig néhány év alatt messze túlszárnyalták. 1884 óta művelik Witwatersrand aranytartalmú kőzeteit, melyek gazdagságukkal bámulatba ejtették a világot.

1923-ban érkeztek az első hírek, hogy Transvaalban Pretoria környékén platinát találtak. A tudományos körök természetesen minden ilyenféle felfedezést bizonyos tartózkodással fogadnak. Most azonban már kiváló szakemberek tollaból kapjuk a telepek leírását; az adatok megbízhatóságához semmi kétely sem férhet.

Nem is egy, hanem két platina-lelőhelyről kell már megemlékeznünk. Az egyik lelőhely Pretoriától 130 km-nyire észak felé, az ú. n. Waterberg-területen van, hol 1923-ban fedezték fel a platinát. A szakemberek körében a legnagyobb meglepetést az előfordulás geológiai körülményei keltették; sehol máshol a platina ilyenféle viszonyok között nem található. A Waterberg-területen kovasavban gazdag tömött vulkáni kőzetek, ú. n. felzitek váltakoznak a hozzátartozó vulkáni tufákkal, továbbá palákkal és homokkövekkel.

A felziteket vastagabb kvarctelérek és finomabb kvarcerek hálózata járja át. Ezekben a kvarcerekben fordul elő a platina más ásványok, különösen vörösvasérc, barnavasérc és csillámok, főkép chrómcsillám kíséretében. Az eddigi megfigyelések szerint a platina elosztása a kvarctelérekben rendkívül szabálytalan; ez a körülmény a kiaknázás szempontjából természetesen nagyon hátrányos.

Szabad szemmel a platinafém alig látható; csakis a nagyon gazdag kvarctömegben vehetők észre kézi nagyító segítségével a szürke vagy szürkéssárga fémtestecskék, melyeknek átmérője 0.015-0.5 mm között ingadozik. A platinaszemecskék máskülönben a vascsillámmal bensőleg össze vannak nőve. A nyers platina 20-40% palládiumot tartalmaz; iridium kevés vagy semmi sincs benne.

A leggazdagabb lelőhely a Rietfontein Farm közelében van, ahol a telértömeg tonnájában 405.6 g platinát, 185.7 g palládiumot és 65 g iridiumot állapítottak meg. Ezek olyan nagy számok, amelyek mögött más platinafém-lelőhelyek teljesen háttérbe szorulnak. Azonban, mint fentebb említettük, az elosztás módja rendkívül szabálytalan, a kutatás még csak a felszín közelében folyik; kérdés, hogy a vérmes remények, melyeket e telérékhez fűznek, valóra fognak-e válni és főként be fog-e következni a platina hőn óhajtott áresése.

A platina másik újonnan felfedezett lelőhelye ugyancsak Transvaalban, Pretoriától 230 km-nyire északkeletre (Lydenburg kerület nyugati részében) fekszik. A platina felhalmozódás e területen nem olyan abnormális nagy, mint az előbb említett lelőhelyeken, az elosztás azonban sokkal egyenletesebb. Az 1924. év június-szeptember hónapjaiban Marensky johannesburgi német geológus tanulmányozta e telepeket, ő közölte az első megbízható adatokat. Előbb a törmelékben levő platinaszemeket ismerték fel, melyeket mosással választottak ki.

A platina eredeti termőkőzete egy kovasavban szegény, ú. n. noritkőzet, mely az ottani Bushveld-gránitnak egyik fáciesét alkotja. Az eruptiv származású noritféleségekben a platina több szintben fordul elő; különösen fontos az alsó platinaszínt, ahol a norit-nak egy igen különös változatában találjuk a platinát; e norit-fajta az ú. n. hortonolit-kőzet. Utóbbi kőzetnek 93%-a a hortonolit ásványból áll (hortonolit az olivinsorba tartozó vasmagnézium-mangánszilikát képlete [(Fe, Mg, Mn)2 SiO4]; a kőzet egyéb elegyrészei (chróm, vaskő stb.) mindössze7%-ra rúgnak.

A szilikátkőzetek között ez a hortonolitkőzet már azért is értékes, mert a sűrűsége igennagy: 3.9. A rendkívül ellentálló hortonolitkőzet kúpokat alkot; a platina a kőzetben egyrészt jó kristályok vagy halmazok, másrészt szabálytalan szemek stb. alakjában fordul elő. A kúpok lejtőjét kőzettörmelék borítja, melyben ugyancsak platina-kristályokat és kis hömpölyöket („nuggets”) találnak; némely ilyen „nuggets” 5 mm átmérőjű: az átlagos nagyság azonban csak 0.2—0.1 mm.

A platinatermőhely eddig még csak a felszínen van átkutatva; a platinának a kőzetben való elosztása nincsen még eléggé tisztázva, helyenként a kőzet tonnája 57.8 g, máshol csak 6.8 g platinát tartalmaz. Az előfordulást 80 km hosszúságban követték.

Minden esetre nagy érdeklődéssel tekintünk a jövőbe, hogy a további kutatások mit fognak eredményezni és hogy különösen a mélység felé emelkedni vagy csökkenni fog-e e termőhelyeken a platina-fémek menynyisége.

Dr. Mauritz Béla.