Amit előttünk, székesfővárosi lakosok előtt nap-nap mellett kézzel foghatóan - a szó igazi értelmében véve - demonstrálnak, az fizikailag is beigazolt tény: a por szükséges és fontos alkotórésze a levegőnek.

Ha por nem volna a levegőben, nem képződhetnék benne gőz, köd, felhő és eső. A folyókból, tavakból, tengerekből folytonosan felszálló vízgőz a levegőben csak úgy tud ismét folyadékká sűrűsödni, ha valamilyen szilárd anyagot talál, amelyre lecsapódhatik. A szilárd mag, amelyre a vízgőz csepp alakjában lerakódik, egy-egy porszem.

A vízgőzökkel meg töltött levegő, ha hirtelen lehülne és nem találna a magasban porszemeket, amelyekre leülepedhetnék, leszállana hozzánk a földre és megnedvesítene mindent, amit útjában találna. Nagyon furcsa világot élnénk akkor. Minden körülöltünk és mi magunk is folyton csúron víz volnánk. Minden fűszál, minden falevél és ág vízcseppekkel volna megrakva.

Ruhánk egy percre sem száradna meg, az esernyő mitsem használna, a nedves levegő át meg átjárná még a legintimebb ruhadarabunkat is. A házak falairól, a belsőkről is éppúgy, mint a külsőkről folyton csurogna a víz, a szoba padlója, minden egyes bútordarab egy víz volna. Szóval nem maradna más hátra, minthogy hüllőkké változzunk át, ami bizony egy kicsit nehezünkre esnék.

Siralmas állapotunkat még elviselhetetlenebbé tenné az a körülmény, hogy a pormentes atmoszféra még egyéb lényeges változást is idézne elő a természetben. Por nélkül nem gyönyörködhetnénk a mosolygó kék színében. A por az oka annak, hogy kéknek látjuk az égboltot.

A fény tudvalevően éterrezgésekből áll. Az éterhullámok mikroszkópi kicsinységűek ugyan mind, de vannak köztük is hosszabbak és rövidebbek. Az éterhullámok különböző hosszának különféle színek felelnek meg. Legrövidebb rezgéshullámai a kék szineknek vannak, a zöld és a sárga szine már hosszabbak, a vörösé még hosszabbak.