London, január.
Anglia végül is észrevette, hogy a kisántánt minden lehetséges és lehetetlen fegyver alkalmasával tönkre akarja lenni Magyarországot. A hazugsághadjárat vezérei a csehek, akik azt panaszolják, hogy „Magyarországon minden ember fegyvert rejteget, hadsereget tartanak  fönn" - így akarják elérni, hogy az ántánt továbbra is föntartsa a katonai ellenőrző-bizottságot. Ezt ma már az angol közvélemény is tudja. A kulisszák mögött mindjobban meg lehet figyelni, hogy az angol politika nem nézi már jó szemmel a francia és a cseh politika tendenciáját. Nemcsak a liberálisok, a munkáspártiak, de a többség, a konzervatívok is követhetik az uj Locarnót. a Rajnától a Dunáig.
Munkatársunknak alkalma volt Commander Josef Montagu Kenworthyval, az angol liberálisok egyik legharciasabb parlamenti képviselőjével beszélgetést folytatni a „Central Europ” legaktuálisabb problémáiról.

Commander Kenworthy, aki a kurzus első idejében Wedgwood ezredessel együtt állandóan interpellált a magyar ügyben és aki érdeklődést tanusít a középeurópai politikai és gazdasági kérdések iránt, így nyilatkozott:
- Ami a frankhamisitást illeti, arról nem kívánok részletesen nyilatkozni, mert amint azt az angol lapok egyhangulag megállapították, a szigetország közvéleménye az egész botrányt Magyarország belügyének tekinti és nem hajtandó külpolitikai tőkét kovácsolni belőle. Mindenesetre megállapíthatom, hogy nagyon meglepett bennünket gróf Bethlen erélyes föllépése és az a bátorság amelyet a botrányban részes állami főtisztviselőkkel szemben tanusit. Minden támogatást meg kell adni Bethlen grófnak, hogy végre lekerüljön a napirendről a frankhamisítás kérdése, amely nagyon káros a magyar külpolitika hitelére.

- Ujból alkalmunk volt látni, hogy Középeurópa Locarnója nem késhet soká. Az európai béke alapföltétele, hogy a Rajnától a Dunáig kiterjesszék ezt a paktumot.

- Középeurópa népei hiába álmodnak azonban békéről, amig nem tudják elfelejteni a gyülölelet és minden fáradozásuk: tovább szitani a gyülölködés, a gyanusitás és a rágalmazás politikáját. A népeknek, a millióknak kell kiirtani a háboru alatt beléjük plántált gyülölet politikáját. A vezérek csak irányíthatják, befolyásolhatják őket, de az igazi békének az embermilliók szivéből kell fakadnia, ha azt akarjuk, hogy tartós legyen. Ugy gondolom, a politikai béke alapja a gazdasági béke és együttmüködés. Az én véleményem szerint mindennek alapja a szabad ipar, a szabad kereskedelem, a népek egymásközti Zollvereinje: a vámközösség. Ha nem kötik meg a Zollvereint, akkor a gazdasági ellenségeskedés könnyen politikai ellenségeskedéssé fajulhat. Nem kérhet az általános lefegyverzés sem. A nagy hadseregek költségeit nem tudják összhangba hozni a fegyverkező országok pénzügyi képességeikkel.

Commander Kenworthy nyilatkozata nem csak egyéni véleményt tükrözhet vissza.

Az angol politikusok többsége a vámközösségben látja a középeurópai probléma megoldását
és egyhangulag követeli az uj Locarnót, amely nélkül Chamberlain „londoni békéje” könnyen értéktelenné válhat.

Korda Tibor