Budapest majdnem Sodoma sorsára jutott

Vasárnap este tíz óra körül infernális üvöltés verte föl a Garai tér nyugalomba borult kofasátrait. Az infernális üvöltés szóról-szóra értendő, mert a hangok egyenesen a föld gyomrából törtek elő, ég felé borzasztván a kései járókelők hajszálait.

Mintha maga a pokol szólalt volna meg a bünös város alatt: énekfoszlányok, dübörgő és hosszura nyujtott káromkodások, szitkok, állati röhögés törtek elő a ráccsal lezárt csatornanyilásokon.

Az emberek megkettőzött léptekkel rohanta,k el onnét s az emeleti ablakokból borzas és elborzadt, sápadt arcok meredtek a tér pisla fényeibe. Semmi kétség, Szodoma és Gomorra sorsa érte utól Budapestet. A környékbeli kofák büneikre gondoltak és sápadt ajakkal fogadták meg hogy soha többé nem engedik oktalanul a krumpli árát. Csak most az egyszer könyörülj meg rajtunk, Urunk.

Az általános ijedelmében csak a posztoló rendőr nem vesztette el a fejét. Odament a csatornarácshoz és leszólt stentori hangon:
- Kik vannak ott, hé!?
- Mink! – válaszolt rá egy siri üvöltés.
- Ki az, hogy mink? – kérdezte dühösen a rendőr, de Lucifer elszabadult rémei nem adtak rá értelmes feleletet. Ellenben a földalatti koncert tovább folytatódott, harsány szitkokkal és vidám nótázással elegy.
Annyit meg lehetett állapítani, hogyha tényleg elszabadult a pokol, akkor ez a pokol magyar alosztálya volt. Nem lehetetlen, hogy a frankhamisítókért jöttek.
- Gyüjjetek ki! – ordított le a rendőr.
- Egy frászt – mondták alulról.

A rendőr nem sokat teketóriázott. Szaladt az őrszobára és telefonált a mentőknek és a tűzoltóságnak. Azután visszasietett és társaival megszállta a kijáratot. Két perc sem telt bele és a Kun ucca felől kisértetiesen lobogó fáklyákkal fölrobogott az első tüzoltószerkocsi, majd hátborzongató szirénázással megjelent a mentők hatalmas autója is. A rendőrök hamarosan kordont vontak, a nyilás körül és néhány istenkisértő tűzoltó létrán leereszkedett a pokol tornácába.

Néhány percnyi zavaros lárma után ismét felbukkant az első tűzoltó, nyomában tizenkét csöpögős, marcona munkáskinézetű emberrel. Kiderült, hogy csatornatisztogatók voltak, akik rendes munkájuk elvégzésére leszálltak a föld alá s hogy keserves mesterségükkel elviselhetőbbé tegyék, részben, hogy a földalatti Budapest büzeit jobban türjék, előbb alaposan bepálinkáztak.

A rendőr fölirta őket és sietett megtenni a följelentést éjjeli csendháborítás cimén. A tüzoltók is a Kun ucca felé irányitották a táncoló paripákat, a tizenkét csatornamunkások pedig nagy busan leszálltak a mélybe, de keservük csak néhány percig tarthatott, mert egyszerre megint fölhangozott a föld gyomrából a stilszerü nóta, hogy:
Sáros az uccátok,

Rosseb járjon hozzátok a sötétbe…

Kálmán Jenő.