Mindezt tudnunk azonban nemcsak érdekes, de a védekezés nézőpontjából felette hasznos is. A védekezőnek mindig keresnie kell a kártevők életében ama szakot, amidőn a legkevesebb fáradsággal, a legolcsóbban s a legbiztosabban teheti ártalmatlanokká ellenségeit. Számos kártevő életében a telelés időszaka kínálja a legkedvezőbb alkalmat az írtásra.

Gyümölcsfáink legtöbb kártevője télen írtható a legtöbb sikerrel. A téli hernyófészkeket leszedhetjük s a bennük rejtőző hernyókkal elégethetjük. Ilyenkor célszerű szedni gyűrűspille és gyapjaspille petecsomóit is. A vértetves sebek megtisztogatásának és bekátrányozásának legalkalmasabb ideje szintén a tél.

Ha a fák törzsét és vastagabb ágait télen megkaparjuk drótkefével vagy kéregkaparóvassal, a zuzmóval, mohával leváladozó kéreggel együtt lehullt kártevőket az összegyüjtött kaparékkal együtt elégethetjük. Sok kártevő már a kaparás munkája közben sérül meg, vagy pusztul el. De ennek az eljárásnak még az a haszna is megvan, hogy a kártevőket megfosztjuk az alkalmas nyári vagy téli búvóhelyüktől, s így életviszonyaikat megnehezítvén, elszaporodásukat is mérsékeljük.

A megtisztított fákat azután alkalmas szerekkel megpermetezzük, hogy a kérgen sértetlenül visszamaradt, meg nem közelíthetett különféle kártevőket is elpusztítsuk. De más növényeket bántó rovarok telelését is javunkra fordíthatjuk. Ha pl. a lótetves területen félméter mély s ugyanolyan széles árkokat vagy gödröket ásunk ősszel s azokat, friss lótrágyával megtöltjük, a lótetvek telelőre ide fognak húzódni, mert szeretik a meleget, s így összecsalogatván később, tavasz felé megölhetjük őket.

Kibontjuk az árkokat vagy gödröket s a felszínre kerüli lótetveket vagy agyoncsapjuk, vagy az odaterelt baromfival felszedetjük. A kártevők életmódját hozhatjuk szoros kapcsolaton a védekezéssel. A tudományos kutatás így szolgálja az életet.

Kadocsa Gyula.