Belügyminiszter Ur, pénteken abban a szerencsében részesültem, hogy hosszabb audiencián jelenthettem meg Ön előtt, hogy elmondjam, milyen szégyenteljes terror lett urrá a tokaji választókerületben. Ön, Belügyminiszter Úr, csodálkozó, majdnem megdöbbent arccal fogadta előterjesztésemet, fejét csóválta a konkrét adatok hallatára és amikor azt kérdeztem, hogy az a szemérmetlen és cinikus törvénysértés, amely a tokaji kerületben jogszokássá vált, gróf Bethlen Istvánnak és Önnek a helyeslésével találkozik-e, valósággal belepirult a fölháborodásba és a következő kijelentést tette:
- Sem Bethlen István, sem én nem türünk ilyen megengedhetetlen eszközöket, főszerkesztő ur. Legyen meggyőződve arról, hogy a legrövidebb időn belül kivizsgálom a tokaji kerületbe folyó választási eljárás minden részletét és teljes hatalmammal azon leszek, hogy a törvényeknek megfelelően történjék minden hatósági intézkedés. Mindennek van határa, azon a határon tul én nem engedhetek sem jogtalanságot, sem törvénytelenséget. Az egységes kormányzópárt más illetékes vezetői barátaim utján küldtek üzeneteket, hogy végtelenül sajnálják, ami a tokaji kerületben körülöttem történik és egy pillanatig se higyjem, hogy ez a kormányzópárt célzatos eljárása velem szemben, ellenkezően, ők tiszta választást kívánnak Tokajban és minden intézkedést megtesznek arra, hogy megenyhüljön ez az elviselhetetlen atmoszféra.

Belügyminiszter Ur, az atmoszféra enyhülésének első jele, hogy az ellenzék legkiválóbb vezéregyéniségeinek hozzám intézett leveleit, amelyeknek a további küzdelemre biztatnak, nem engedélyezték kinyomatni és terjeszteni, ellenben vasárnap hatósági segédlettel osztottak szét olyan plakátokat és röpcédulákat, amelyeket Bernát alispán úr nem engedélyezett és amelyek a legostobább módon rágalmaznak engem.

Az én válaszom ezekre a nem engedélyezett röpcédulákra természetesen nem engedélyezték és amikor Gosztonyi főszolgabírót megkérdeztem, hogyan van az, hogy nem engedélyezett röpiratokat hatóságok terjesztenek, mosolyogva mondotta, hogy hozzá valóan még nem érkezet engedély, de ilyesmi választásoknál előfordul.

Délben azután, amikor dr. Diószeghy Miklós hirlapíró barátommal Monokra indultam, a községtől három kilométernyire egy csendőrőrs rohamozta meg az autónkat és felsőbb parancsra hivatkozva, erőszakkal akadályozta meg, hogy tovább menjünk. Kijelentette, hogy Monokra én nem mehetek be és oda autó egyáltalában nem mehet. E kijelentés után két óra hosszat voltunk letartóztatva az országuton, miután a Szerencsre való visszatérést is a legsulyosabb fenyegetések közben megtagadta a csendőrszakasz parancsnoka, Janovics tiszthelyettes. Közben a falu népe megtudván, hogy minden törvény ellenére személyes szabadságunktól megfosztva, a falu határában állunk, a dermesztő időjárásban megindult felénk, hogy legalább lásson és üdvözöljön. A csendőrök fegyveres erejükre hivatkozva, még azt is megtiltották, hogy kalapunkat levéve, köszönjük meg a nép lelkesedését, amely irányunkban mutatkozott.

Végre két órai letartóztatás után visszatérhettünk Szerencsre, ahol nyomban panaszt tettem Gosztonyi főszolgabírónál, aki igen kedélyesen azt válaszolta, hogy majd holnap megvizsgálja az ügyet és akkor esetleg irásos engedélyt ad arra, hogy Monokra menjünk, miután a csendőrőrs kijelentette, hogy irásos engedély nélkül még fegyverhasználattal is élne, ha Monokot meg akarnám közelíteni.

Délután két barátom ment be Monokra, ahol nyomban letartóztatták őket, kijelentvén, hogy aki Lázár-párti, az Monokra több nem teheti be a lábát.

Hogy mi történt ezen idő alatt, amikor számomra megszállt terület lett egy szinmagyar község, amelynek népe nyolcvan százalékig engem tisztel meg bizalmával, hogy mi történt ezen idő alatt, amig én a falu határában csendőrszuronyok között letartóztatva állottam és amig később a főszolgabirói hivatalban határátlépési igazolvány vagy vízum ügyében jártam el? Megállapítottuk, hogy a Lázár-párti Monokot a kormánypárti kortesek hada szállotta meg, amig én a falu határában állottam és az autók számát fölirtam, saját szememmel láttam, hogy Maillot Nándor kortesei ki- és berobogtak a szerencsi cukorgyár és más intézmények autóin. Szórták a nem engedélyezett röpíveket, fizetett kortesek járták be az én szavazóim házait, azt mondván, hogy Lázárnak ugy sem szabad többé Monokra jönni, nem szavazhatnak tehát másra, mint a báróra. A községháza valóságos kortestanyává sülyedt és fényes nappal hozták szekereken Tállyáról a kortesbort, amelyet nyiltan ütöttek csapra egyes házak udvarán.

Az történt, belügyminiszter ur, hogy minden lépésemet csendőrök figyelik, hogy a törvény szerint nem létező „néma hétben” még a választóimat sem látogathatom meg, hogy agent provokatőrök följelentésekkel zaklatnak, hogy Mezőzomborban a menekült és hivatalában erőszakosan bejutott jegyző megverette választóimat, hogy a puskatus nyomairól látleletet vétettem föl, hogy a kerület tizenegy községe közül hatban még a mai napig is csak részben adták ki a választói igazolványokat, miután a tisztelt közigazgatásnak – a törvény világos parancsa ellenére – az a csataterve, hogy csak ilyen igazolvánnyal lehet a csendőrkordonon a szavazatszedő küldöttséghez jutni, hogy egy Pollacsek nevű erdőbényei jegyző legcsekélyebb fenyegetése választóimhoz az, hogy megmutatja, hogy a kerületből örökre pusztulniok kell azoknak, akik reám szavaznak, hogy aki engem éljenez, azt lepofozzák, hogy az összes szolgabirák, jegyzők, mindenfajta állami kenyéren élők három hét óta éjjel-nappal terrorizálják, keserítik, üldözik, büntetésekkel sujtják, idézik választóimat és hogy mindezek fölött ül Széll főispán ur sátoraljaujhelyi rezidenciájában és vidám bonhomiával telefonálja Nagyméltóságodnak: „Hát ez is terror, ami a tokaji kerületben van?”

Belügyminiszter Ur, ha van ebben a kormányban szikrányi emberi érzés, mert jogról, törvényről, tekintélyről, igazságról nem is beszélünk, ha van annyi szeméremérzet, amely ha nem is itthon, de legalább külföld felé kötelezi Önöket, legalább a látszatnak megóvására, ugy nyomban intézkednie kell, mert így ez nem választás, hanem kutyakomédia. Ez nyilt diktatura, nem a Mussolinié, aki nyiltan hirdeti a diktaturát, de titkosan szavazhatja a népet, hanem az Önöké, akik leplezik és tagadják a diktaturát, de nyilt szavazással és nyilt törvényszegéssel erőszakolják ki magukat a képviselői mandátumokat.

Én nemcsak képviselőjelölt vagyok, nem élethivatásom ez. Magyar író is vagyok, aki legalább is annyi becsületet szereztem tollammal szerencsétlen nemzetünknek, hogy még egy magyar belügyminiszter is kalaplevéve beszélget velem. Én vagyok olyan fantaszta, hogy még ma sem hiszem, hogy a szemérmetlen és becstelen hajtóvadászat az Önök tudtával és helyeslésével folyik ellenem.

Lázár Miklós