Nagy viták és harcok folynak a magyar irodalmi berkekben a magyar filmgyártás feltámasztására, életrekeltésére. Ezek a viták – amelyekben e pillanatban nem akarunk állást foglalni – természetesen csak elméleti alapon folynak, mert hiszen először a filmgyártás temérdek előfeltételét kell megteremteni.

Ezalatt az idő alatt azonban az amerikai filmpiacon már diadalt arat a magyar zsenie, a magyar müvészet, a magyar irodalom. Ezalatt az idő alatt tulajdonképpen amerikai földön már létrejött a magyar filmgyártás, hiszen igen sok magyar szinész van künn és az amerikai filmgyárak egymásután dolgozzák fel a magyar irók sujetit, sőt egyenesen magyar tárgyu filmeket is készitenek.
Abban a sorban, amelyet a magyar irók müvei alkotnak az amerikai filmgyártás produktumai között, most Molnár Ferenc világhirü müvére, A hattyura került sor.

A Paramount-filmgyár, amely ezt a magyar szinmüvet filmre vitte, szokott áldozatkészségével állitotta ki ezt a pompás témát és a szokott áldozatkészségre itt nagy tér nyilott, hiszen, mint ismeretes, fejedelmi udvar körében játszódik le az egész mese. Dimitrij Buchowetzkij, a Németországból Amerikába származott rendező szerencsés kézzel fogta meg ezt a szüzsét és nagyszerü filmmüvet alkotott belőle.

De ahhoz, hogy a film kitünően sikerüljön, szükség volt egy pompás férfifőszereplőre, akit meg is talált Buchowetzkij, még pedig Adolf Menjou személyében. Monjou nagyszerü emberábrázolási tehetsége ebben a filmben talán még jobban érvényesül, mint eddig szerepeiben, mert itt alkalma van kissé gunyos és szatirikus természetét kifejezésre juttatni. A filmet, amely a Rádius márkája alatt kerül a közönség elé, a Royal-Apolló, Omnia és Corso fogja bemutatni.