A választásoknak vége, az aktákat szomoruan, de lezártuk s el kell készülnünk arra, hogy egy ideig még ernyedtebben, még lankadtabban ver ennek az országnak s ennek a nagy városnak a politikai ütőere. Megélhetési és kenyérgondok azok, amelyek ma az embereket foglalkoztatják.

Hosszu betegség, hosszu izgalmak után minden ember ösztönszerüen a gazdaságát, a házatáját hozza rendbe, a forradalmak, épp igy a kurzus és szanálás szenvedései után, mintha csak az anyagiak érdekelnék ezt a polgárságot, ami azt jelenti, hogy kettőzött figyelemmel fordul Budapest lakossága olyan kérdések felé, amelyek egyformán érdekelnek mindenkit pártkülönbség nélkül.

Akár kormánypárti, akár ellenzéki az ember, egyformán érdekli a villamosjegy, a gáz- és a villanyáram ára, mennyi adót kell fizetnie s mire megy el az adójövedelem, amelyet lecsökkent jövedelméből a békeidőkben ismeretlen ridegséggel rajta bevasalnak.

Évtizedekkel ezelőtt indította meg Vázsonyi Vilmos hosszu és végeredményében győztes harcát a törzsfőnökök gazdálkodása ellen, mely megbizhatatlan és gyanus gazdálkodást jelentett, a város jövedelmeinek elherdálását és amely gazdálkodás a város képviselőtestületét arra az alacsony szerepre kárhoztatta, hogy a törzsfőnökök értekezletén kieszelt megállapodásokra engedelmesen igent mondjon.

Ma ismét ott tartunk, hogy a város képviselőtestülete, a főváros parlamentje, arra szerepre van kárhoztatva, hogy a törzsfőnökökök, mai nevükön a pártvezér urak zárt értekezletén kisütött megállapodásokra engedelmesen fejet hajtson, amit ez a pártközi értekezlet kiagyal, az a város polgárságának szent és sérthetetlen törvény kell legyen, ami ellen semmi apelláta nincsen.

Hogy ez a gyakorlatban mit jelent, arról most kaptunk izelítőt azzal a határozattal, amelyben ez a pártközi értekezlet kijelentette, hogy a Beszkárt által előterjesztett pengőviteldijakat elfogadja és nem követeli azok leszállitását.

Ezek után következik a gáz, a villany és Budapest székesfőváros harminchat egyéb üzemének javaslata, amelyek, természetesen valahányan vannak, kivétel nélkül ragaszkodnak régi bevételi forrásaikhoz, amelyek sok embernek jelentős jövedelmet, de a város egész polgárságának elviselhetetlenül sulyos terhet jelentenek.

Harminchat üzeme van ennek a városnak s az egy Állatkertet kivéve, egyetlen egy sincs, amely erre az esztendőre ne irányzott volna elő üzemi nyereséget. A Beszkárt ezt az üzemi nyereséget kivétel nélkül beruházásokra forditotta, de hogy megállapitsuk, hogyan csökkentik le a Beszkárt urai hatalmas bevételeiket erre a szerény hat s egynegyed millió aranykoronára, arra elég egy pillantás mult évi mérlegükre, amelyben a nyugdijintézet kevés hijján ugyanakkora dotációval szerepel, mint amennyi közlekedési adó cimén a fővárosnak jutott.