Soha olyan tisztán a világpiac tendenciája, hogy nagy területek fogyasztó- és vásárlóképességéhez igazodjék, nem mutatkozott meg annyira, mint a legutóbbi hetekben. A háboru a világ termelőképességét a legfontosabb nyersanyagokban rendkivül fölfokozta, ezzel szemben a nagy tömegek vásárlóképessége hosszu éveken át csökkent.

Különösen három elsőrendü szükségleti cikkben állott be most ez a helyzet, de kétségtelen, hogy ha a világ fogyasztóképessége erősen föl nem lendül, ugyanilyen válság kell, hogy bekövetkezzék a többi nyersanyagokban is.

Az Egyesült Államoknak az idén 180,000.000 bála pamutja termett s ez a mennyiség ma, amikor a világ legfontosabb textilvidéke, Lancashire évek óta csökkentett munkaidővel dolgozik, s amikor a két legnagyobb piac, Kina és Oroszország jórészt kikapcsolódott a világforgalomból, sokkal nagyobb, semhogy a jövő aratásig elkelne, különösen ha tekintetbe vesszük, hogy a jövő évben a szudáni gyapot is megjelenik már a piacon. Ötszázmillió dollárt vesztett az Egyesült Államok népe ezen az árucikken egyedül.

A második nagy cikk, amelyben erős áresés állott be már eddig is és fog még ezután is következni, a gumi, itt a veszteség már jórészt angol vállalatokat és angol részvényeseket ért.

A harmadik pedig a réz és a cink.
Csak kitermelt rézben oly nagy mennyiség gyült föl az Egyesült Államokban, hogy 40,000.000 tonna évi termésszaporulatot számitva hozzá, 40 esztendőre elegendő a világ szükségletének kielégitésére.

A magyar fogyasztó erre azt kérdezi: vajjon miért nem csökken e cikkek ára a magyar piacon is, ha az ár mindenütt esik? Azért, mert a magyar vámok oly magasak, hogy a világpiac árhullámzása a vámhatáron belül nem érvényesülhet, oly nagy a költség és a különböző nevü járulék, amely az árut terheli, amig idáig ér, hogy az árkülönbözetet teljesen fölemészti.