Az osztrák-magyar provizóriumra vonatkozó tárgyalások megszakadása mezőgazdasági és kereskedelmi körökben igen nagy megütközést keltett. A nemzetgyülés gazdaképviselő tagjai máris elhatározták, hogy a kormánytól részletes fölvilágositást kérnek nemcsak a tárgyalások megszakadásának okairól, hanem arra vonatkozóan is, hogy ezek után minő lépéseket készül tenni a kormány a magyar termésfölöslegek értékesitésére.

A gazdaképviselők mozgalmáról megkérdeztük Rubinek István képviselőt, aki ezeket mondta A Reggel-nek: 

– Értesülésem szerint az osztrák-magyar tárgyalások megszakadása nem jelenti a tárgyalások meghiusulását, Ausztria elzárkózása esetén ugyanis nekünk is módunkban áll represszáliákkal élni, ami nem felelne meg az osztrákok érdekeinek sem. Nem tudom, igaz-e az az osztrák magyarázat, hogy a provizóriumra vonatkozó tárgyalások a magyar gyáripar tulzott követelésein borultak föl, de ha ez a magyarázat megállja a helyét, akkor máris kijelenthetem, semmiesetre sem leszünk hajlandók gabonaexportunkat kiszolgáltatni a magyar ipar tulköveteléseinek.

A Reggel munkatársának értesülése szerint Mayer miniszter kedden délelőtt az állami erdőgazdaságok megtekintésére elutazik a fővárosból és igy könnyen megtörténhetik, hogy a termésértékesitésre vonatkozó megbeszélést három-négy nappal fogják halasztani. A gazdaképviselők mozgalmától függetlenül érintkezést fognak keresni a kormány illetékes tagjaival a kereskedelmi érdekképviseletek vezetői is, hogy az osztrák-magyar tárgyalások a gyáripar tulzott követelései miatt hiusuljanak meg. Erre vonatkozóan Vértes Emil, a Fővárosi Kereskedők Egyesületének elnöke, a következőket mondotta A Reggel-nek:

– A kereskedők szempontjából már maga az a körülmény is sulyosan káros, hogy a tárgyalások ily hosszan elhuzódtak. Ugyanis a kereskedők nagyrésze arra várt, hogy mégis csak véget érnek a tárgyalások és ezért annak várható befejeztéig tartózkodtak az áru behozatalától, remélve, hogy majd olcsóbbak lesznek a vámtételek.

A fogyasztóközönség is azt remélte, hogy mihamar be fog következni az olcsóbbodás, a vámtételek leszállitása folytán. Most, hogy a tárgyalások megszakadtak, a helyzet a legrosszabb, mert most aztán sem a kereskedő, sem a fogyasztóközönség nem tudja, hogy mit várjon s ez a bizonytalanság még nyomasztóbban fog hatni a kereskedelemre.

A gyáriparosok ebben a kérdésben épp oly helytelenül egyoldalu álláspontot foglaltak el, mint a forgalmi adó kérdésében. Pedig a gyáriparnak bele kell nyugodnia a vámtételek leszállitásába, mert a drágaságnak meg kell végre szünnie.

Amig a vámtételeket a behozott árura le nem szállitják, addig itt olcsóbbodás nem lehet, noha már mindenütt megindult ez a folyamat.