Thomas Mann és De Monzie után ma MacDonald, Anglia volt miniszterelnöke, az angol parlament egyik vezére szólal meg lapunk hasábjain, hogy véleményt mondjon a frankhamisitás szégyenletes botrányáról. MacDonald azzal a tartózkodással és elővigyázattal nyilatkozik hozzánk intézett levelében, amely minden angol politikusra kötelező akkor is, ha nem tölt be felelős állást. Az álláspont, amelyet elfoglal, megegyezik az angol hivatalos fölfogással, annyiban, hogy Anglia nincs ebben az ügyben közvetlenül érdekelve. Ime, a levél.

House of Commons
London, 1926. április 12.
Igen tisztelt Uram!
E hó 9-én kelt levelére válaszolva, sajnos, azon a véleményen vagyok, hogy azok a megpróbáltatások, amelyeken Európa népei a háboru alatt és a béke megkötése óta átvergődtek, olyan természetüek voltak, hogy erkölcsi itélőképességüket komolyan lerontották és, ugy látszik, jogossá tesznek oly közéleti szereplést, amelyet magánviszonyainkban nem türnénk meg. Kétségtelen mégis, hogy a Magyarországon leleplezett frankhamisitás egész Európában igen kinos érzést váltott ki.

A büncselekmény nemcsak, hogy elitélendő, hanem alkalmas arra, hogy kiölje a becsületességbe és a tisztességbe vetett közbizalmat, amely nélkül barátságos nemzetközi érintkezés elképzelhetetlen. Viszont azonban nem hiszem, hogy az egész magyar népet próbálná valaki ezért a büncselekményért felelőssé tenni. Többet mondani, illetlennek tartanám, lévén olyan ügyről szó, amelyben hazám nincsen közvetlenül érdekelve.

Igaz tisztelettel
MacDonald