Belgrád, április 5.
A két ünnepnap egyetlen külpolitikai eseménye, amely Magyarországot is közelről érdekli, Pasics lemondása. Radics hajthatatlan és energikus föllépése következtében az ősz Pasics miniszterelnök vasárnap délben átnyujtotta a királynak a kormány lemondását. Pasics bukása egész Jugoszláviában, az Adriától a megszállott magyar területekig és le Ószerbiáig, rendkivüli izgalmat váltott ki.

A nagy izgalmat nemcsak a kabinetválság meglepően gyors kifejlődése keltette az egész S.H.S. királyságban, hanem az a körülmény is, hogy Pasics azt jelenti az uj jugoszláv államban, amit Tisza Kálmán jelentett a régi Magyarországon. Pasics legendás politikai ügyességével a maga személyére szervezte meg az országot és a sok évtizedes rezsim alatt, amely teljesen személyéhez nőtt, példátlan presztizsre tett szert. Ő szervezte meg az ország jövendő alapjait már Petár király idejében s amikor Petár király szerencsecsillaga lebukóban volt, Pasics osztozott sorsában, a 80 esztendős miniszterelnök gyalog menekült a bukott országból királyával, amikor a szövetséges hatalmak megszállták Szerbiát, Pasics Korfuból irányitotta tovább a küzdelmet az akkor reménytelenül távoli eredményekért.

Szerbiában még ma is szokás, hogy a magyar történelemből vesznek példákat. Annyi harc és küzdelem után most legutóbb, hogy Pasics és Radics kibékültek ezt a megegyezést Deák Ferenc kiegyezéséhez hasonlitották. Épp ezért, hogy a horvát parasztság hihetetlenül népszerü vezére most mégis otthagyta Pasicsot s mintegy hátulról döfte le a minden veszedelemből eddig bámulatos ravaszsággal kimenekült agg politikust, Radicsnak ez a merész mozdulata a közhangulatban még nagyobb népszerüséget és még több hivet szerzett.

Pasics, aki tul a 80 éven, példátlanul szivós politikai pályafutás után, most tragikus pózzal bukik, már ebben a szentimentális szerepében sem tud többé kedvező hangulatot kiváltani maga iránt. Viszont Radics személyét hirtelen megnövetle az a siker, hogy kifogott az utóbbi évtizedek legravaszabb politikusán. A radikálisok koaliciójából, amelyből előbb a demokraták és a mohamedánok váltak ki, most kiugrott Radics a horvátokkal és a hercegovinai pártokkal s ezzel a sakkhuzással a parlamenti erők 65%-át vágta el Pasicstól. Radics mellett valami nagy erkölcsi erőnek kell lennie, hogy a királyt is sikerült maga mellé állitania, szemben Pasiccsal. Hiszen nem szabad elfelejteni, hogy a királyt milyen mély kötelékek tüzték az agg Pasicshoz, az eddig örökös miniszterelnökhöz. A király egész gyermekkora Pasics bámulatában telt, Pasics volt a királyi család legfőbb harcosa. Az a nagy erkölcsi erő, amely még a királyt befolyásolja, nem más, mint az, hogy Radics a közéleti tisztaságért harcol, ő most a korrupció Szent György lovagja.

A közélet tisztaságáért, a korrupció legázolásáért szállt fegyverbe Radics, ezért dobta oda a miniszterséget, ezért dobott oda mindent és ezért kellett ebben a harcban győznie. A Pasics lemondásával beállott kormányválság megoldásáról a legkülönbözőbb kombinációk vannak forgalomban. Még azt is kétségbe vonják, hogy lehetséges-e egyáltalán munkaképes kormányt alakitani vagy pedig uj választások kiirása válik majd szükségessé. Arra, hogy a Pasics-Pribicserics-kombináció ujból megvalósuljon, kevés a kilátás, minthogy a Pasics-Pribicsevics-kormányt a korona sem látná szivesen s a kombinációnak különben is mindössze 5 főnyi többsége volna. Ugyszintén csekély a Pasics vezetése alatt álló homogén választási kombináció esélye is. A legvalószinübb egy nem exponált radikális elnöklete alatt alakuló demokrata-Radics-radikális-koalició.

Szó van arról is, hogy a demokrata Voja Marinkovics alakit kormányt az eddigi ellenzékből és a Radics-párt tagjaiból. Pasics hivei minden Pasics-nélküli kombinációt elvetnek, azonban lehetséges oly módon megoldást találni, hogy Pasics maga jelöli meg utódát. A teljes zavaros helyzet miatt a kormányválság tartama bizonytalan. A hétfői nap folyamán a király több vezető politikust fogadott kihallgatáson.

Először a radikális klub elnökét, Zsilkovicsot fogadta, utána Davidovicsnak, a demokrata párt vezetőjének kihallgatása következett, aki 11/2 óra hosszat tartózkodott a királynál. Davidovics látható jó hangulatban hagyta el a királyi palotát és az ujságirók előtt kijelentette, hogy közölte a királlyal, hogy pártja minden megoldásra hajlandó, amelynél Pasicsot nem vették számitásba. Általában azt hiszik, hogy ismét Pasics fog megibzást kapni kormányalakitásra, azonban ha záros határidőn belül nem tud kormányt alakitani, akkor másra bizza a király a kormányalakitást.

A kombinációk során szóbakerült Nincsics, Marko. Trifkovics, esetleg Jovanovics neve is. Radics István, aki szombaton Zágrábba utazott, nyilatkozott a helyzetről és kifejti, hogy nem szünetel a parlamentarizmus védelmében és a korrupció ellen folytatott küzdelme. Kijelenti, hogy semmi esetre sem müködhet továbbra is együtt Pasiccsal.

A küzdelemben - mondotta Radics - a legfőbb célkitüzés a korrupció elleni harc, mert nem lehet uj államot alkotni, még akkor sem, ha minden erő rendelkezésre áll, ha viszont az uj állam korrupción épül. A korrupció a legvégzetesebb átka - folytatta Radics - a mai középeruópai államoknak, ez a legyőzött, inflációs országok halálos betegsége. A győztes állam is végzetes lejtőre csuszik, ha közelébe befészkeli magát a korrupció. A győztes Szerbiában is szembe kell szállni tehát azzal a Pasiccsal, akinek fiák korrupcióval vádolják és az egész országnak el kell ejtenie Pasicsot, mert szabadulnia kell a leggyilkosabb méregtől.