Az ember szervezetében ható radioaktivitás Zwaardemaker H. utrechti egyetemi fiziológus-tanár vizsgálatai.  Az állatok és az ember testét alkotó chemia elemek közül csak a káliumnak van bar gyenge, de biztos radioaktív hatása. Ez a radioaktivitás beta-sugár természetű és oly csekély, hogy a rádium beta-sugárzásahoz úgy aránylik, mint négy az egymilliárdhoz.

Az ember testében levő kálium mennyiségét 40 grammra becsülhetjük. Ennek alapján ez a 40 gramm kálium másodpercenkint 80.000 beta-részecskét sugároz ki s az ilyenkor kiszabaduló elektronok sebessége a fény sebességének kétharmada.

A kisugárzás pillanatában minden ilyen kisugárzott elektronnak kinetikai energiája 2.65 X 10—7 erg.2 A 80.000 beta-részecskének kinetikai energiája tehát másodpercenkint 0.022 erg. percenkint 1.3 erg, óránkint 79.2 erg. naponkint pedig 1900 erg. vagy átszámítva 45 mikrogrammkalória.

Ezek szerint szervezetünknek úgynevezett bioradioaktivitásában rejlő kinetikai energiáját naponkint 45 mikrogrammkalóriára becsülhetjük. Ezen kis energiamennyiség eltörpül az életet biztosító alapenergia-forgalom energia-értékéhez képest, mely naponkint legalább is minimálisan 1600 kilogrammkalória. Ez az utóbbi nagy energiamenynyiség úgy aránylik testünk bioradioaktivitásóban rejlő energiához, mint 355 milliárd az l-hez.

Minden jel arra vall, hogy szervezetünk alapenergiaforgalmát és bioradioaktivitását is az idegrendszer szabályozza, az utóbbira pedig ismét a bioradioaktivitás hat vissza szabályozólag. Az idegrendszerben működő energiáról még keveset tudunk. Föltehetjük azonban, hogy az jobbára elektromos természetű s mennyiségét Zwaardemaker H. abban az esetben, ha az ideghálózat teljes hosszát 20.000 kilométerre becsüljük, naponkint hozzávetőlegesen 1.5 gramm-kalóriára értékeli.

Az emberi szervezetben tehát három energiaforrás hat:
1. Bioradioaktivitás; energiaértéke naponkint 45 mikrogrammkalória,
2. Elektromos energia: naponkint 1.5 grammkalória.
3. Alapanyagforgalomból származó energia; naponkint legalább 1600 kilogramm-kalória.

E három energia aránya:
45.10-6   :   1.5   :   1600.10 3
vagyis: 1  :   1/3 10 5   :   1/3 10 11

Az emberi és állati szervezetben kimutatható és mérhető bioradioaktivitás élettani szerepéről még kevés biztosat tudunk. Zwaardemaker H„ Zwaardemaker B. J.,1 Lely, Halbertsma, 2 Bakkeh, Benjamin, Feenstra, Jannink, Gryns, Levesd, de Raad és mások vizsgálatai szerint a bioradioaktivitásnak biztosan szerepe van a szervezetekben levő, az akarattól függetlenül (spontán), ritmikusan működő szervek, úgynevezett automatizmusok működésének fenntartásában, továbbá az idegrendszert alkotó idegegységek (neuronok) közti kapcsolatok (ú. n. synapsis-ok) szabályozásában és működésének irányításában.

Szerepét jól megvilágítja a következő kísérlet: Ha valamely ritmikus mozgást végző szervet, pl. szívet, belet, méhet, kivágunk e testből és azt vér helyett, olyan Ringer-féle folyadékkal áramoltatjuk át, melyben nincsen kálium-só, a ritmikus mozgás el fog maradni.

Ha most azután olyan Ringek-féle folyadékot 3 áramoltatunk át rajta, melyben kellő mennyiségű kaliumkloridot oldottunk fel, a rendes automatikus, ritmikus mozgás egy bizonyos idő mulva magától ismét szabályszerűen megindul.

A kalium helyett más radioaktiv anyagot (rubidium, uranium, thorium, ionium, rádium stb.) is vehetünk és a hatás ugyanaz lesz, ha ennek a más radioaktiv anyagnak radioaktiv sugárzása ugyanakkora, mint amekkora a káliumklorid-oldaté volt.