MAJUCAMA, a kiotói japán egyetem tanára, az 1923. évi tokiói nagy földrengés alkalmából összegyűjtötte azokat az adatokat, melyek a régi nagy földrengésekre vonatkoznak s melyek némi lehetőséget engednek előrejelzésükre és az ellenük való védekezésre. Mindenekelőtt megjegyzi, hogy a nagy földrengések Japánban mintegy 70 éves időszakokban következnek be.

A régibb és újabb földrengések ideje a következő kimutatásból látható:
1633. márc. 1;
1703. dec. 31. vagyis 70.8 évvel később;
1782. aug. 23. vagyis 78.3 évvel később;
1853. febr. 1. vagyis 70.5 évvel később;
1923. szept. 1. vagyis 70.6 évvel később;

Ebből azonban még nem következik, hogy az 1923. évi nagy földrengés után 70év múlva újra katasztrofális rengés lesz. Csak az bizonyos, hogy ott, ahol földrengés volt, további földrengés várható. Japán történelme bizonyítja ezt a szabályt. De a nagy földrengések oly ritkák, hogy az emberek nem emlékeznek reá. Két emberöltő is eltelik, míg újabb katasztrófa következik be. A gondatlanság, az elmúlt veszedelemmel való nem törődés emberi tulajdonság.

Ha a japánok megfogadták volna OMORI és IMAMURA tanácsait, melyeket 20 évvel ezelőtt adtak a földrengés okozta tűzvész elleni védekezésre vonatkozólag, nem következett volna el annyi pusztulás. S ha a japánok nem hagyták volna el azokat az elővigyázati szabályokat, melyeket őseik az építkezések alkalmával követtek, nem dőlt volna romba annyi épületük.

IMAMURA, a tokiói földrengési, intézet igazgatója, a nagy földrengések előjeleit a következőkben összegezi: A vízszin sülyedése; a gejzirkitörések rendellenes hevessége; Japán északkeleti részén barométeres depresszió jelentkezése, mely magával hoz egy másodrendű depressziót az elpusztult vidék északi részére. Végül nagy rengéstevékenység és talajszínemelkedés a veszélyes zónában. Ezek a katasztrófa előjelei; de az idő meghatározása, hogy mikor áll elő a katasztrófa egy bizonyos előjel után, nagyon nehéz.

Az az óriási szigetív, mely Kamcsatkától a Fülöpszigetekig terjed, a földkéreg oly vonalát jelzi, melynek kicsiny az ellenállása s egymásután következnek benne repedések és törések. A Csöndes-oceán a szigetek mentén rendkívül mély; 10.000 m mélységet is mértek itt úgy, hogy a legnagyobb tengermélység itt van a Földön. E hosszú földrengésvonalon tág tere nyílik, hogy a tudósok a földkéreg mozgását tanulmányozzák s bizonyára el fog következni az idő, midőn a nagy rengések bekövetkezését pontosan fogják tudni előrejelezni.

Bogdánfy Ödön