Belgrád, szeptember 3.
Ez a kövér, rövidlátó, kurtaszakállu, totyakos ember ma Európa egyik legérdekesebb férfia. Alig egy hónapja, a jugoszláv rendtörvény alapján, 20 évi fegyház várakozott rá, ma pedig a királlyal ebédel és holnap a Népszövetség fórumán képviseli az S. H. S. királyságot, amelyet közel hét évig el nem ismert. Tegnap egy horvát De Valera, ma "az egyetlen parasztkirály" dicsőitője. Hivei, akik istenitik, épp olyan vakon mennek most is utána, mint amikor a horvát parasztköztársaságot hirdette. Az elnök - pártjában csak igy nevezik - elasztikus politikus, mondják mély meggyőződéssel pártjának alvezérei és több magyarázatot szinte fölöslegesnek is tartanak.

Radics István fascináló erejü szónok. Skálája utszéli demagógiától filozófiai mélységekig, kongó frázisoktól a nemesen költői szárnyalásu gondolatokig terjed. De nemcsak szónok, elragadó causeur. Mégis, alig van nehezebb föladat, mint vele interjut csinálni. Ha meghallja a kérdést, gondolkodás nélkül válaszol és olyan szó- és gondolattömeggel árasztja el az ujságirót, hogy az a végén szédülve távozik. Jaj aztán neki, ha valamit tévesen ir le. Radics könyörtelenül lecáfolja. Pedig olyan gyorsan beszél, hogy gyorsirással is lehetetlen követni.

A "nagy megegyezés" utáni hetekben egyebet se lehetett olvasni a szerb ujságokban, mint Radics-nyilatkozatokat, még olyan kérdésekben is, amelyekről itt nem szeretnek hangosan beszélni. Talán ez az oka, hogy az őszinteségéről hires elnök kétórás tanácskozás után, amelyet Zsifkovics Ljubával, a radikális képviselőklub elnökével folytatott, csupán annyit mondott nekünk: - Arról beszéltünk, hogy 48-ban milyen volt az együttmüködés a szerbek és horvátok között. Csak közvetlenül elutazása előtt tett le Radics tartózkodásáról és leülve közénk a Páris-vendéglő egyik asztalához, egész vonatindulásig, két óra hosszat tartotta szóval az ujságirókat.

Mindenről beszélt, csak a nemzeti kisebbségek kérdését nem hozta szóba. Ennek is megvoltak az okai. Nemrégen történt, hogy a legnagyobb jugoszláviai magyar kisebbségi ujságban megjelent Radicsnak egy nyilatkozata a magyarok helyzetéről. Ebben a nyilatkozatában Radics a nyugati demokrácia nevében teljes egyenjoguságot, emberséges bánásmódot, szabad nyelvhasználatot igért a magyarságnak. Sőt, kilátásba helyezte, hogy az impériumváltozás óta elbocsátott magyar köztisztviselőket is visszahelyezik állásukba. Lett ennek nyomán nagy fölindulás a soviniszta sajtóban.

Radikálispárti szövetségesei részéről heves támadások érték Radicsot. Mit tett erre Radics? Letagadta az egész nyilatkozatot. Sőt hozzátette, hogy mivel a horvátul nem beszélő magyar ujságiró az ő németül tett nyilatkozatát hamisan adta vissza, ezután nem is áll szóba magyar ujságiróval. Igy hát nem csinálhatott magyar ujságiró most interjut Belgrádban Radiccsal. De minthogy az elnök elasztikus politikus, legközelebbi látogatásáig bizonyára meggondolja majd magát. Különösen, ha magyar szavazatokra is lesz szüksége.