Az állam pénzügyeinek rendbehozatala során a kormány most érkezett el ahhoz a ponthoz, hogy a magyar gazdaság élet legfájóbb pontját, a drágaságot erélyes kézzel megfogja s útjában megállítsa.

A közvetítő kereskedelem, amely a termelő és a fogyasztó között áll, annak ellenére, hogy a termelő árai nem emelkednek, egyre több és több illetéktelen hasznot akar húzni, amelyet a termelő rovására a fogyasztótól szed be.

Ezt a lehetetlen állapotot a kormány megszüntetni kívánja s ezért Vass József helyettes miniszterelnök megbízta mindenekelőtt a statisztikai hivatalt, hogy az áralakulásokról adatokat gyűjtsön, egyúttal szakértekezletre hívta össze az illetékes hatóságokat s az érdekeltségeket, hogy az árak csökkentéséről határozni lehessen. Remélhetőleg a szakértekezletnek kellő eredménye lesz s a fogyasztóképesség növekedése fogja követni az árak olcsóbbodását.

A kormány tagjai e héten nagyfontosságú minisztertanácsot tartottak, amelyen véglegesen határoztak a beruházási programmról.

Ezerhatszázmilliárd korona az az összeg, amelyet különböző állami beruházásokra fordítanak s ezzel a hatalmas összeggel a magángazdaságnak is nagy lendületet adnak, egyúttal a jelentkező munkanélküliséget lényegesen enyhítik.

A beruházási programm keretében teljes mértékben érvényesülnek a mezőgazdasági érdekek, mennyiben ármentesítőtársulatok, borértékesítés, tejszövetkezetek, állattenyésztés, mezőgazdasági hitel stb., mind nagy összeggel szerepelnek.

Az agrárirányzat érvényesülése miatt liberális oldalról támadások is érték a kormányt, e támadásoknak azonban jelentőségük nincs s a falu ügyének előmozdítóit elgáncsolni nem lehetséges.

Ugyanez a minisztertanács határoz a rokkantkérdés rendezése és az állami építkezések megindítása felett is.